Napi Evangélium: „Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. ”
Elmélkedés:
„Emlékezz ember, porból lettél és visszatérsz a porba” – mondja a pap, amikor ma, hamvazószerdán homlokunkra hamuval kis keresztet rajzol. A szertartás emberi életünk végességére, a halál kikerülhetetlen tényére, kicsinységünkre, bűnre hajló gyenge emberi természetünkre figyelmeztet bennünket. Ma elindulunk nagyböjti utunkon, a bűnbánat és a megtérés útján, az Istennel és az emberekkel való kiengesztelődés útján, az önmegtagadás és a lemondás útján. A nagyböjti időben a böjtöléssel testünket fegyelmezzük a lelki javak elnyerése érdekében. Elindulunk, hogy társai legyünk Krisztusnak a szenvedés útján, a megváltó halálba vezető keresztúton.
Amikor ma, a húsvéti előkészület első napján megtesszük első lépéseinket nagyböjti utunkon, érdemes ennek az útnak a végére, végcéljára is gondolnunk. A cél, ahová szeretnénk megérkezni, a húsvéti szent háromnap, amikor Krisztus megváltó halálára és üdvözítő feltámadására fogunk emlékezni. A hamvazkodás szertartása során megtapasztalhatjuk emberi esendőségünket, s átérezhetjük, hogy visszatérünk a porba. A feltámadás húsvéti ünnepekor pedig annak örvendezhetünk majd, hogy Isten feltámaszt bennünket a halálból, életre kelt a porból és új életet ad nekünk.
Legyen Krisztus a mi nagyböjti útitársunk, aki végigjárta az emberi élet útját, s akinek keresztútja a halálon át a feltámadás dicsőségébe vezetett.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség szellemét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nélküled semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. Egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!
