Napi Evangélium: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna?”
Elmélkedés:
A végső ítéletről szóló mai evangéliumi részben arról van szó, hogy egyesek az embertársaiknak nyújtott irgalmas tetteik jutalmaként elnyerik az üdvösséget, míg mások, akik nem ismerték fel a szükséget szenvedőkben Krisztust és elmulasztották a segítségnyújtást, nem jutnak be az örök életre.
A Katolikus Egyház liturgikus rendje azért tárja elénk most, a nagyböjtben ezt a szakaszt, mert emlékeztetni akar bennünket arra, hogy ez az időszak nem csupán a böjtölésről, az önmegtagadásról és a lemondásokról szól, hanem arról is, hogy gyakorolnunk kell a felebaráti szeretetet. Az alamizsna adás ugyan régies kifejezésnek tűnik, de ma is időszerű cselekedet. Nem csupán sajnálatból való adakozás ez, hanem vallásos cselekedet, amely a szegényben és a rászorulóban magát Krisztust látja meg, s amely mindig nagylelkű és tapintatos. A szegények iránti rokonszenvünk és segítőkészségünk gyakorlati megnyilvánulása ez. Az alamizsnálkodást Jézus az imádság és a böjt mellett a vallásos élet harmadik pillérének nevezi (vö. Mt 6,1-18), amelyet önzetlenül, sosem kérkedve vagy hivalkodva az emberek előtt, és viszonzást nem várva kell gyakorolnunk.
A nagyböjti időben talán ne menjünk el minden koldus mellett üres kézzel. Vagy próbáljunk meg olyan valakinek segíteni, aki valóban rászorul. Adományunkat Krisztusnak adjuk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Lelkünk megtisztítását kérjük tőled. Mi sokszor megelégszünk a felületes bűnbevallással, de te gyökeres megújulást vársz tőlünk. Te képes vagy alapjaiban megtisztítani lelkünket, hogy egyedül Istennek éljünk. A lelki megújulás adjon nekünk erőt ahhoz, hogy evangéliumod hirdetői legyünk a világban azok számára, akik még keresik megtisztító irgalmadat és felemelő szeretetedet.
