Napi Evangélium: „Én viszont ismerem, mert tőle vagyok, és ő küldött engem.”
Elmélkedés:
A Sátoros-ünnepet a pusztai vándorlás emlékére tartották meg a zsidók a mi naptárunk szerint kb. október elején. Ezen a Jeruzsálem városában nyolc napig tartó hálaadó ünnepen minden jámbor, vallásos zsidó részt vett. Jézus titokban megy a városba, mert tudja, hogy a csodálatos kenyérszaporítás után mondott beszéde miatt, amelyben mennyből alászállott kenyérnek nevezte magát, a zsidó vezetők halálra keresik. Arra nem érdemes gondolnunk, hogy félt volna, hiszen akkor nem ment volna el az ünnepre és nem jelent volna meg a templomban, amelynél feltűnőbb és nyilvánosabb hely nem létezett. A templomban sem rejtőzik el, hanem tanítani kezd a nagy nyilvánosság előtt. Beszédét olyanok is hallják, akik jól ismerik a főtanács azon tervét, hogy elfogják és megölik Jézust.
Miért ment oda Jézus, ha tudta, hogy halálra keresik? – kérdezhetjük. Jézus szándéka az volt, hogy tanítsa az embereket saját személyéről és küldetéséről. És ettől még a halálos fenyegetés sem tartotta vissza. Bár a nép nem tudja honnan származik, ő tisztában van küldetésével. Tudja, hogy az Atyától jött és neki kell engedelmeskednie. Erre figyel, hiszen az emberi elvárások csak hátráltatnák küldetése teljesítésében.
A történet tanulsága az lehet, hogy Krisztus örömhírét akkor is hirdetnem kell, ha alkalmatlannak tűnik és még fenyegetések ellenére is ragaszkodnom kell hitemhez.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Végtelen Szentség, Jézus Krisztus, az én üdvözítőm érdeme, szent vére és halála árán jutok elődbe önmagamban, s vetem bele magamat a lángodba: az ő feltámadása és mennybemenetele által vezesd el akaratomat magadhoz, sajátítsd ki egészen, tégy vele, amit akarsz, mentsd meg a hamis gyönyörtől, törd meg hatalmát, hogy csak terád tekintsen.
