Napi Evangélium: „Mi nem vagyunk törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten.”
Elmélkedés:
A zsidók vallási és nemzeti öntudatból az Ábrahámtól való származásukra hivatkoznak, de Jézus arra irányítja figyelmüket, hogy a választott nép és Isten közötti kapcsolat sem csupán e vérségi köteléken nyugszik, hanem azon a lelki háttéren, amelyet a szövetségkötés jelképez.
Az Egyház, az újszövetség népe Krisztust követi. Az ő megváltó halála törli el a bűnt és tesz bennünket Isten gyermekeivé. Tehát nem vérségi kapcsolatról van szó, amikor Istennel való viszonyunk alapjait keressük, hiszen e lelki kapcsolatot Krisztus biztosítja, akiben megtaláljuk az igazságot.
Mivel az evangéliumban szó esik az „igazságról,” fontos tisztázni, hogy János apostol teológiájában kulcsfontosságú az igazság fogalma, amely elsősorban nem magát Istent jelöli, hanem Isten kinyilatkoztatott Igéjét, Jézus Krisztust. Jézus egyrészt hirdeti az embereknek azt az igazságot, amelyet az Atyától hallott, s amelynek közvetítése az emberek felé küldetésének eleme, másrészt, ő maga az igazság. János szerint éppen abban rejlik az ószövetség és az újszövetség különbsége, hogy az előbbi a mózesi törvényt közvetítette az embereknek, az utóbbi pedig a kegyelmet és az igazságot Krisztusban és Krisztus által. Jézus azért nevezte magát igazságnak, mert a kinyilatkoztatás teljességét hordja magában. Általa, a teljes igazság által ismerhetjük meg az Atyát és azt az utat, amely az Atyához vezet.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Nekem te vagy az Uram, akinek akaratát a sajátoménál jobban szeretem! Mivel nem tudok állandóan szavakkal imádkozni; ha valaha is imádkoztam igazi odaadással, most halld meg kiáltásomat! Fogadd kegyesen a téged kérlelő odaadást, mint végtelen kiáltást; s hogy szavaim még méltóbbak legyenek a meghallgatásra, adj imádságomnak erőt és állhatatosságot!