Napi Evangélium: „Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”
Elmélkedés:
A szamariai asszony, akitől Jákob kútjánál Jézus vizet kér, kettejük beszélgetése során megérti, hogy Jézus a Messiás, s ezt örömmel mondja el a város lakóinak. A vakon született ember, miután Jézus segítségével látni kezd, örömmel fejezi ki hitét, s ismeri fel gyógyítójában a Messiást. Egyeseket a tanítás, másokat pedig a csodák vezetnek el a Messiás felismerésére. Ugyanakkor vannak olyanok is, akiknek mindez nem elég. Róluk olvasunk a mai evangéliumban.
A jó pásztor határozottsága és a rábízottakért érzett szeretet érződik Jézus szavaiból, amikor arról beszél, hogy egyetlen ember sem veszik el azok közül, akiket az Atya neki adott, s akik hisznek benne. Ezt az isteni szándékot nem hiúsíthatják meg azok a zsidók, akik szembeszállnak Jézussal, és nem hátráltathatják azok, akik nem hisznek benne vagy elutasítják Jézust, az Atya küldöttét. Jézus véghezviszi küldetését, összegyűjti mindazokat, akik hisznek benne s követik őt.
A tanítványa megőrzi az egységet Krisztussal és az általa alapított Egyházzal. Nem egy új, egy korábban nem létező Egyházat keresünk és nem egy új Egyházat építünk, hanem egy megújuló Egyháznak a tagjai vagyunk, s arra törekszünk, hogy e megújulásban tevékenyen részt vegyünk. Meg kell tanulnunk Jézustól, hogy az evangélium hirdetése által mi is visszavezessük az eltévedteket az Egyház közösségébe.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, adj erőt, nehogy kifulladjak az úton, hogy segítsük egymást a holnap felé haladtunkban, hátra nem tekintve, nem méricskélve, mibe kerül a segítség. Adj erőt, hogy bátran szembenézzek a jövő feladataival, melyeket várnak tőlem az emberek, vagyis Te. Adj erőt, hogy úgy reméljek, mintha ma reggel kezdődnék az életem.
