Napi Evangélium: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
Elmélkedés:
Az ószövetség idején Ábrahám útnak indult, hogy eljusson arra a földre, amelyet Isten ígért neki. A választott nép Isten parancsára útnak indult Egyiptomból, hogy Mózes vezetésével eljusson a neki ígért földre. Isten a későbbi időkben is újra és újra útnak indítja az embereket. S miközben az ember az Isten által neki mutatott utakon jár, utat keres Isten felé. Mert minden lelki útnak az a célja, hogy eljussunk életünk Urához. Az ember persze választhat más utat is, a rossz sehová sem vagy éppen a pusztulásba vezető széles útját.
Nyilvános működésének esztendeiben Jézus szintén úton volt. Járta a falvakat és a városokat, és közben utat talált az emberek szívéhez is. Társakat gyűjtött maga mellé, akiket meghívott, hogy közös úton járjanak. Sokakat hívott, de nem mindenki indult el vele. Új utakat mutatott az embereknek: a megtérés útját, a gyógyulás útját, a próbatételek útját, az igazság útját. A sötétség és a bűn tévútjáról igyekezett letéríteni az embereket. Ő maga is végigment a szenvedés keresztútján, aztán pedig elindult a feltámadás útján. Fáradhatatlanul járta azt az utat, amelyet az Atya jelölt ki neki, s amelyen végig kellett mennie ahhoz, hogy nekünk megmutassa a mennybe vezető utat. Szavai szerint az örök életre vezető út keskeny s csak kevesen járnak rajta. Elindulok-e az úton, amelyet Jézus mutat nekem?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Életem Ura, Jézus Krisztus! Amikor a szentmisében a te szavadat hallgatom, a te irántam való szeretetedre gondolok. Amikor áldozatod megújul az oltáron, ismét csak a te végsőkig elmenő szeretetedre tudok gondolni. Amikor pedig a szentáldozásban magamhoz veszem Testedet, akkor értem meg igazán, hogy mennyire szeretsz engem! Szeretettel hívsz, hogy Testeddel táplálkozzak. Hálásan fogadom el hívásodat, hogy az Oltáriszentségben Téged vegyelek magamhoz és bennem élj!
