Napi Evangélium: „Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”
Elmélkedés:
A jócselekedetek gyakorlása, az adakozás, a böjtölés és az imádkozás olyan vallási cselekedetek, amelyekkel Istennek szeretnénk a kedvében járni. Ennek következtében helyes gyakorlásuktól messze távol áll mindaz, ami az emberek elismerését vagy dicséretét kívánja kiváltani. Természetesen mások számára is látható tettek ezek, de nem az a céljuk, hogy elismerést kapjunk értük. A jócselekedeteket nem a földi előnyökért vagy hírnévért, de nem is az isteni jutalomért tesszük. A farizeusok nagy-nagy tévedése éppen az volt, hogy azt gondolták, olyan mértékben számíthat mindenki az isteni jutalomra, amennyire megtartja a szabályokat és gyakorolja a jót. A keresztény ember azért teszi a jót, mert ezzel akarja kifejezni a Jézus iránti hűségét és szeretetét.
Mi a különbség a keresztény tanúságtétel és a képmutatás között? A tanúságtétel azt jelenti, hogy a világban, az emberek előtt élünk keresztény módon, s nem szégyelljük, hogy Krisztus követői vagyunk. Ez csak akkor hiteles, ha mély belső meggyőződésből fakad, az Istenben való hit és az Isten iránti szeretet külső kifejezése. A képmutató embernek is láthatóak a külső vallási cselekedetei, de ezek nem belső meggyőződéséből fakadnak. Ezt a külső magatartást, mivel nincs igazi belső motiváció, hosszú időn keresztül nagyon fárasztó lehet gyakorolni, ezért az idő mindig megmutatja, hogy ki miből merít s milyen gyümölcsöket érlel.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus! Szeretném, ha tanításod jó talajra hullna a szívemben! Add, hogy mindig nyitott szívvel hallgassalak és segíts, hogy tanításod szerint éljek! Segítsen engem a Szentlélek a tanítás hűséges hallgatásában, megértésében, megélésében és bátor hirdetésében!
