Napi Evangélium: „A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: Uram!”
Elmélkedés:
A kifejezés köznapi értelmében Jézus nem volt a szavak embere. Értett az emberek nyelvén, beszédeinek volt mondanivalója, közérthetően adta elő tanítását, mindig az igazságot hirdette, oly megragadóan beszélt, hogy tanítása miatt nagy tömegek hallgatták őt, de mégsem mondhatjuk, hogy csupán a szavak embere volt. Sokkal inkább volt a tettek embere. Szavai, tanítása mögött megérezték hallgatói a rendkívüli isteni erőt, de még inkább megtapasztalták cselekedeteiben. Tőlünk, követőitől is azt várja, hogy ne csupán szavainkkal valljuk meg szeretetünket iránta, hanem bizonyítsuk is cselekedeteinkkel. Azt kéri, hogy ne csak elhiggyük üdvösségre vezető tanítását, hanem valósítsuk is meg azt életünkkel.
Ennek szemléltetésére mondja el a homokra és a sziklára épített ház esetét. A példabeszéd azt a kérdést veti fel, hogy ki Jézus igazi tanítványa. A tanítványi élet, a krisztusi élet egyik eleme a hit. Jézus a követésére hívja meg az embereket, de ez lehetetlen, ha valaki nem bízza rá életét, nem hisz őbenne. Emellett cselekedetekre indít a hit. Az okos és bölcs ember tehát hittel hallgatja Jézus szavait és az iránta való szeretetből a hallottak szerint él és cselekszik. A keresztény ember élete éppen ezért a hit és a szeretet mindennapi megvalósítására, megélésére irányul.
Hogyan hallgatom Jézus szavát? Megvalósítom-e a hallottakat? Milyen hatást gyakorol rám és mire indít Jézus szava?
© Horváth István Sándor
Imádság:
Urunk, Jézus Krisztus! Neved megvallása a te személyedhez és az általad létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az apostolok azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék a te nevedet, a te személyedet az emberekkel, ugyanúgy nekünk is életünk példájával kell dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így az üdvösség megvalósulását szolgáljuk a világban. Neved megvallásával kifejezzük, hogy az üdvösségre törekszünk.