Szemereyné Pataki Klaudia: Itt az idő! Talpra hát, kecskemétiek!
Képgaléria
Az ünnepségen részt vett Szemereyné Pataki Klaudia, Kecskemét polgármester asszonya, Dr. Zombor Gábor egészségügyért felelős államtitkár, Kecskemét országgyűlési képviselője, Dr. Salacz László országgyűlési képviselő, a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal vezetői, Dr. Szeberényi Gyula Tamás, Mák Kornél, Gaál József és Dr. Homoki Tamás alpolgármesterek, továbbá önkormányzati képviselők, Dr. Határ Mária jegyző asszony, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés Hivatalának vezetői, a fegyveres és rendvédelmi szervek képviselői, és egyházi méltóságok.
Az„Avagy virág vagy te, hazám ifjúsága?\" címmel megtartott ünnepi műsort Cseke Péter szerkesztette és rendezte. Közreműködtek: Dobó Enikő, Magyar Éva, Fazakas Géza és Ferencz Bálint, a Kecskeméti Katona József Színház színművészei. Zongorán kísért Károly Katalin.
Ezt követően Szemereyné Pataki Klaudia mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozva, hogy Kecskemét jelmondata, a „Sem mélység, sem magasság nem rettent\" is forradalmi erőt és elszántságot sugároz. Azok számára, akik nem félnek fegyvert fogni a zsarnokok és elnyomók ellen.
\"Mi mindig ott voltunk az első sorban, amikor a magyar nemzet a valódi, építő szabadságáért küzdött. Mindig ott voltunk az elsők között, amikor arról volt szó, hogy Magyarországot fel kell építeni. Elsők között kapcsolódtunk be a honvédtoborzásba. 1848. szeptember 25-én, a régi vásártéren mondta el Kossuth Lajos híres hadba hívó beszédét. De a kiegyezés után 1868-ban is tőlünk indult ki az első parasztmozgalom, amely aztán országos méreteket öltött. Ez az, amiért a forradalom költője Petőfi Sándor hírös városnak nevezte Kecskemétet.
Nekünk azt a szerepet szánta a sors, hogy az élen járjunk, példaképek legyünk. Ez nagy felelősség! De ha a múltba tekintünk, ha felidézzük, hogy városunk, és a kecskeméti emberek milyen állhatatosak, és elszántak voltak 1848-49-ben, akkor bizton állíthatom, hogy nem haladja meg most sem az erőnket, sem a képességeinket, ha újra előre kell lépnünk.\"
Szemereyné Pataki Klaudia az 1848-49-es visszatekintést követően így folytatta beszédét:
\"Nem tudom, hogy Önök hogy vannak vele, de én most ugyanazt érzem, amit eleink érezhettek. Érzem minden porcikámban, hogy ugyanolyan nagy lehetőséget kapunk most a gondviseléstől, mint amekkora forradalmár elődeinknek adatott. A városunkat körülvevő szűkebb és tágabb világ megindult. Ez a változás ahhoz hasonló, ami 1848-ban elkezdődött. Arról van szó, hogy az eddig biztosnak, és megrendíthetetlennek hitt szabályok lassan eltűnnek. Helyükbe viszont nekünk kell újat állítani. Olyan új szabályokat, amelyek révén tartósan az elsők között lesz városunk. Olyan új szabályok szerint működő világot kell felépítenünk, amelyikben nemcsak azt nézzük, hogy mihez van jogunk, hanem azt is, hogy mi a kötelességünk a családunk, az utcánk, a városunk és hazánk felé. Olyan új szabályok szerinti világra van szükségünk, amelyikben mindenki a tehetségének és anyagi helyzetének megfelelően járul hozzá városunk, és hazánk feladataihoz. Olyan új világot fogunk felhúzni, amelyben mindenekfelett a haza, és a város iránti hűség fog állni.
Itt az idő és a lehetőség, hogy elsőként tegyük ezt meg. Bár azt szokás mondani, hogy a történelem nem ismétli önmagát, most mégis egy hasonló lehetőséget kapunk a gondviseléstől. Talpra hát Kecskemét, lépjünk be mi elsőként egy új korszakba. Virágoztassuk fel együtt a városunkat, és hazánkat. Az elmúlt években kivívtuk magunknak sokak figyelmét, és még többek elismerését. Az ország és talán a világ is felfigyelt ránk, sőt egy csendes, de annál nagyobb többség drukkol is nekünk. Mutassuk meg, hogy mire is vagyunk képesek. Nem csak azért, mert rajtunk a világ szeme, hanem azért is, mert erre kötelez minket a múltunk.
Itt az idő, talpra hát kecskemétiek! Keressük azt, hogy hol van szüksége ránk a városunknak, hol van ránk szüksége a kecskemétieknek. Keressük meg egymást, tegyünk együtt az utcáinkért, tereinkért, az otthonunkat jelentő városért. Fogjunk össze egymással, és együtt tegyünk azért, hogy városunk világra szóló teljesítményt mutasson fel. Ne rettentsen minket sem mélység, sem magasság! Talpra hát hazánk, Kecskemét hív bennünket!\"
A főtéri ünnepség zárásaként a városvezetők, a pártok, a civil szervezetek, az intézmények, a közösségek képviselői helyezték el koszorúikat a Kossuth szobornál.
(KEOL)
