Harmónia – a szenvedélybetegekért

Petrichné Veres Sarolta Páhin kezdte pályafutását körzeti védőnőként. Öt évvel később Kiskőrösi járásban lett vezető védőnő, majd 1985-ben Kiskőrös Város Integrált Szociális Intézményének vezetőjévé nevezték ki, miközben ellátta Kiskőrös járásban a szociális alapellátás szakmai koordinációját. Azután egy kirándulás szült egy ötletet, az ötlet megvalósításával pedig létrejött az ország első – mindmáig sikeresen működő -, szenvedélybetegek gondozását és rehabilitálását felvállaló intézménye, aminek irányítását az ötletgazdára, Petrichné Veres Saroltára bízták. - A kiskőrösi idős gondozottakkal, egy alkalommal Kaskantyún kirándultunk. A falu határában fedeztük fel ezt az üresen árválkodó ingatlant, ami akkor a Kiskőrösi Állami Gazdaság elhagyott telephelye volt. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen remek pihenő parkot lehetne itt kialakítani, akár egy hobbi kertészet létrehozásával – emlékezik a kezdetekre az intézményvezető asszony. – De a városi tanács nem tudott pénzt áldozni erre. Egy szakmai összejövetelen találkoztam a megyei főorvos asszonnyal, akinek elmeséltem az elképzelésemet. Ő mutatott rá arra, hogy a szociális otthonokban egyre több problémát okoznak az alkoholbetegek, folyamatosan zaklatva, bomlasztva a ott élők életét. Megfogalmazódott, hogy célszerű lenne létrehozni egy olyan – részben önfenntartásra berendezkedő - intézményt, ahová kiemelhetnénk ezeket a szenvedélybetegeket, gondozást és rehabilitációt kínálva a gyógyulásuk érdekében.

Precedens nélkül

Összefogva az akkori megyei vezérkarral, végül sínre került a kaskantyúi intézmény ügye. Megkezdődött a szervezés, a működéssel, fenntartással és szakmai programokkal kapcsolatos elképzelések kidolgozása. Miközben az ingatlan felújítása folyt, Petrichné Veres Sarolta a munkatársaivalkörbejárta a megye szociális intézményeit. Találtak is számtalan alkoholbeteget az otthonokban, de hiába kilincseltek bármerre kicsiny hazánkban, nem tudta senki megmondani nekik, hogy hogyan foglalkoztassák, a rehabilitáció során milyen módszereket alkalmazva kezeljék betegeiket szociális intézményi ellátás keretében. Mert rehabilitációs szemléletű gondozásra nem volt addig precedens ilyen keretek között. Ennek megalapozása is az új kaskantyúi létesítmény vezetőire várt, a mindennapi küzdelmek során. Petrichné Veres Sarolta az egészségügyi majd gyógypedagógiai főiskolai végzettsége mellé, pszichológusi képesítést is szerzett az ELTE bölcsészkarán, hogy minél felvértezettebben nézhessen szembe az új meg új kihívásokkal, igyekezett részese lenni minden szakmai rendezvénynek, tanácskozásnak, ami legalább ötletekkel segítheti ügyüket. Ugyanakkor elkezdte felkészíteni munkatársait is az új kihívásokra, az intézmény működéséhez szükséges feladatok mindennapi megoldására. Közben a saját tapasztalatait szakmai publikációkkal, módszertani kiadványok szerkesztésével igyekezett (s a mai napig igyekszik) megosztani.

Küzdelmes stabilizáció

- A lényeg, hogy a „Harmónia” névre keresztelt bentlakásos szociális intézményünk 1990. április elsején megkezdte a működését (először ötven, majd hetvenöt lakóval, akiknek a száma kilencvenöt napjainkban). Eleinte nagy volt az ellenszenv, a tiltakozás velünk szemben a település lakosai részéről. Hiszen ide került többtucat problémás szenvedélybeteg. Féltek tőlük, hogy garázdálkodnak, meglopják vagy megerőszakolják a békés polgárokat. Ez az ellenszenv akkor kezdett változni, amikor egyre több kaskantyúi lakosnak tudtunk munkát kínálni, hiszen gondozói csoportokat, saját mosodát, konyhát, karbantartást, gépkocsiparkot kellett működtetnünk. Meglátogattuk valamennyi hatvan év feletti falubelit, mindenkivel leültünk beszélgetni, s felajánlottuk nekik, hogy ebédhordásban, bevásárlásban, takarításban vagy bármi másban, amiben tudunk, segítünk. Mert a segítés a mi intézményünk alapvető feladata. Ilyen módon is sokan megismerhették közelebbről a munkánkat, megnyugtatva a találgatókat, rémhírterjesztőket.

- Egy idő után új szárnnyal, illet különböző foglalkoztatókkal, műhelyekkel is bővült az intézményünk, mi pedig minden nap új tapasztalatokkal gyarapodtunk. Sok éven át egyedül mi mutattunk egyfajta szakmai modellt az országban a szenvedélybetegek gondozása, rehabilitációja, foglalkoztatása terén – meséli az intézményvezető. – Ma már szépen gondozott gyümölcsös, fóliasátrakkal teli zöldségeskert vesz körül bennünket, haszonállatokat gondozunk, s különböző műhelyeinkben kisebb szakipari munkákat is végezhetnek intézményünk lakói. Ezek a munkák ugyanúgy személyre szabottak, mint az ápolási-gondozási feladatok. Komplex tevékenységet végzünk, aminek mértékét és formáját mindenkor a segítségre szoruló testi, lelki és szociális állapotából fakadó szükségletei határozzák meg. Az intézményünk igyekszik olyan ellátást nyújtani az igénybevevők számára, hogy a megmaradt képességeikkel a falainkon kívüli közösségekben is megtalálhassák a helyüket. Ez magába foglalja az orvosi, pedagógiai, foglalkoztatási, mentálhigiénés, elemi rehabilitációs, környezeti, szociális, egyéni érdekérvényesítő képesség fejlesztését, melyben a rehabilitálandó személy aktívan részt vesz. Cél az ellátott önálló életvezetési képességének helyreállítása, absztinenciára való nevelése és a társadalomba való re-integrálódásra történő felkészítése.

Szervezeti változások

Jelentős dátum volt 1992, amikor szakmai kapcsolat létesült a Dán Kulturális Intézet és a „Harmónia” között. Hiszen a dánok már működtettek a kaskantyúihoz hasonló intézményeket. 1993-ban pedig, hatályba lépett a Szociális Törvény, ami már konkrétan leírta, hogy minden megyének rendelkeznie kell szenvedélybetegeket ellátó intézménnyel. Ekkor ugyancsak megélénkült az érdeklődés a kaskantyúi „Harmónia” működése, szakmai módszertana iránt.

Persze az integráció nem kerülte el a 95 szenvedélybeteg gondozását felvállaló kaskantyúi intézményt sem. Az egyre nagyobb tapasztalattal működő, egyre nagyobb szakmai hírnevet szerző Harmónia égisze alá vontak (hosszabb-rövidebb időre) több megyei szociális intézményt is, Garától Soltig, Kiskunfélegyházától Kiskunhalasig. Jelenleg a lajosmizsei, a szabadszállási és a solti, szociális otthonok, illetve lakóotthonok tartoznak Kaskantyúhoz. 1993 áprilisától már nem a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat, hanem a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Bács-Kiskun Megyei Kirendeltsége a felettes szerve a „Harmóniának”. Mindannyian tudjuk, hogy anyagi (és ezzel együtt egyfajta szakmai) bizonytalanságból, új meg új rendeletekből, kapkodásokból nincs hiány napjainkban az egészségügy és a szociális ellátást területein sem. Amik óhatatlanul rontják a jól működő intézmények légkörét, örökös bizonytalanságot gerjesztve a dolgozókban. Ez kimondatlanul, de érzékelhető volt a Kaskantyún tett látogatásunk alkalmával is. Holott a harmónia nemcsak egy integrált szociális intézményben fontos, hanem az emberi empátia és remény, a józan gondolkodás és cselekvés táptalaja is…

Kövessen minket a Facebookon is!