Helyükre kerültek a dolgok – interjú Frittmann János borásszal
hvg.hu: Az Év Pincészete elismerés hogyan viszonyul az Év Bortermelője-díjhoz? Melyik a fontosabb?
F. J.: Az Év Bortermelője magasabb elismerés, de mind a kettő fontos. Az előbbi az ismertebb cím, de mind a kettő díjat szakmabeliek szavazzák meg. Az Év Bortermelője afféle Kossuth-díj, már-már életműdíj, míg az Év Pincészete odaítélésekor a pince arculatát is figyelembe veszik.
hvg.hu: Tavaly is alföldi borászé, Koch Csabáé lett az Év Pincészete díj, azelőtt meg kunsági borász lett az Év Bortermelője, Gálné Dignisz Éva. Mit tud ennyire a térség, hogy nem Tokaj meg Villány hozza el ezeket az elismeréseket?
F.J.: Azt hiszem, kezd háttérbe szorulni a szakmai sznobizmus. Persze, Villányban és Szekszárdon csodás borászatok és csodás borok vannak. Csakhogy korábban hátrányt szenvedtek az itteni borászok, még ma is akadnak, akik harcolnak a kunsági borászok elismerése ellen. Viszont az elmúlt 7-8 évben nagyot nőttünk a fogyasztók szemében – és nem az alsó polcos borokról beszélek. A mostani elismerések azt jelzik, hogy óriási munkát végeztek az itteni szakemberek. Nem történt más, mint a helyükre kerültek a dolgok, most „kompenzál” minket a szakma.
F.J.: Most már nincs olyan óriási különbség az árakban. Úgy vélem, ár-érték arányban kell nagyon jó borokat készíteni, és ebben jók vagyunk. Magyarországon véges a fizetőképes kereslet, és ennek megfelelően, megfizethető árú borokat kell készíteni. Azt szoktam mondani, hogy a könnyebb, gyümölcsös borok tekintetében az a jó, ha nem okoz lelkiismeret-furdalást, hogy baráti társaságban csak úgy megbontunk egy-két palackot. Szóval, nem vagyok szomorú.hvg.hu: Igaz is, a Bëlga együttes 2007-es , A Boros című száma felhelyezte önt a fiatalok térképére és még a zsebükből is futja:”ha te azt mondod, az Alföldön csak pancsolt bor van, mondok valamit hülye gyerek, ott van a Frittmann.” Amiatt nem szomorú, hogy más, felkapottabb borvidéken egész más szorzóval tudnak eladni borokat?
hvg.hu: Mi a munkamegosztás ön és fivére, István között, elvégre Frittmann Testvérek Kft néven fut a vállalkozás?
F.J.: Testvérem, István végzi a szőlészeti munkákat, felügyeli a palackozást, míg én a fiúkkal – vagyis a fivérem fiával, és a magaméval – a borkészítésért, pincemunkálatokért felelek. Lányom, Anita a marketingtevékenységet és a vendéglátás feladatait látja el, amelyekből a feleségem és a sógornőm is kiveszik a részüket.
hvg.hu: Bakonyi Károly, a cserszegi fűszeres atyja önt kérte fel a fajta nagykövetének. Ez mit jelent?
F.J.: Ez óriási elismerés, aki ismerte Bakonyi Karcsi bácsit, tudja, hogy igényes, zseniális ember volt, és csodálatos az életműve. Bízott bennem, látta a felfogásomat a fajtáról, így rám bízta a fajtaversenyek rendezését, és e gyönyörű fajta képviseletét. Sok véletlen során, de idén már a Wall Street Journal is írt a cserszegiről, ami nagy öröm.
hvg.hu: Sokan szidták a 2014-es évjáratot. Ön nem állt be a sorba. Miért nem?
F.J.: Úgy gondolom, tavaly is lehetett kiváló borokat készíteni, igaz, nyáron komolyan kellett szőlészkedni, ki kellett például levelezni a növényt. Nagyon jó rozék születtek, sőt, állítom, Irsai Olivérből az elmúlt 10-15 év legjobb évjáratát készíthettük, mindenütt aranyesőt kapott ez a borunk.
hvg.hu: Az olasz olcsó importborról mit gondol? Mit kéne tenni a szakmának, és mit a kormányzatnak?
F.J.: A kormányzat megtette azt, amit egy uniós országnak meg kell tennie, felfüggesztette a kérdéses borok forgalmazását. Ennél többet nem lehet tenni, most arra várunk, hogy az olaszok visszavezessék a szőlőtőkéig a borok eredetét. Hál’istennek a magyar borok ellenőrzése szigorú, sok jó borunk van. A következő lépés az lenne, hogy tovább emeljük a tétet, és az alsó polcokon is ne csak hibátlan, hanem igazán élvezhető, szép borokat találjunk magyar termelőktől.
