Sirkó László 65 éves
Albertirsa „Szülőfalumnak tartom, de a születési helyem Cegléd. Az \'50-es években ragaszkodtak hozzá, hogy a gyerekek kórházban jöjjenek a világra. Ez volt a rend. Úgyhogy engem rendesen le is ejtettek rögtön a születésem után - szerencsére egy párnára... Albertirsán jártam általános iskolába, ott eszméltem, ami sajnos egybeesett szüleim válásával. 13 éves voltam - egy fiú számára ez tragédia. Utóbb beláttam, hogy nem tehettek mást, de akkor éveken át törtem a fejem, hogyan tudnám helyrehozni a házasságukat. Tudtam, hogy szeretik egymást. Csak éppen nem tudtak együtt élni.\"
Keresztessy Hédi „Pesten hozott össze a jó sorsom Hédi nénivel. Édesanyámat ugyanis meggyőzték az ismerősök, hogy szakma kell a gyereknek: ipariskolába íratott, ahol erősáramú villanyszerelő vizsgát tettem, majd Újpesten, a Hajógyárban, később a MÁV-nál dolgoztam mint elektroműszerész. Tisztességből elvégeztem a munkát, de megszeretni soha nem tudtam. A pesti élet azonban összehozott Keresztessy Hédivel és férjével, Brandt Rudolffal, aki a bécsi opera énekese volt. Ők ketten megtanítottak énekelni. Az egyik év végi vizsgát meghallgatta a kecskeméti színház karmestere, Németh László, és elhívott Radó Vilmos társulatába. Vili bácsi pedig leszerződtetett segédszínésznek karkötelezettséggel. Én voltam az utolsó, akit Kecskemét legendás színidirektora szerződtetett a hírös város teátrumába.\"
Lendvay Ferenc „Két gyönyörű kecskeméti év után majd\' húsz gyönyörű pesti év következett. Elvégeztem a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical tanszakát Kazán István osztályában, és a diploma megszerzése után 16 évet töltöttem a budapesti Bartók Színházban (későbbi nevén Arany János Színházban). Megszerettem a fővárost, sok lehetőséget kaptam, de a 16 év alatt minden éjszaka Kecskeméten jártam álmomban. Egy este néhány kollégával a Paulay Ede és a Nagymező utca sarkán osztottuk az észt, amikor egyikük elmesélte, hogy Lendvay Ferit kinevezték Kecskemétre direktornak, azzal a megbízással, hogy terelje vissza a közönséget a színházba. A kollégáknak azt mondtam: Ha Lendvay hívna, én rohannék. Másnap reggel fél 9-kor csörgött a telefonom: Lendvay volt. A fogkefe még kilógott a számból, úgy szaladtam a Veres Pálné utcába, aláírni a szerződést Kecskemétre.\"
„Bohóc lett a fiam!\" „Drága édesapám mondta! Szegeden játszottam vendégként, ahonnan Makóra tájoltunk. Ott élt édesapám, természetesen az előadásra odacsődítették az egész rokonságot. A Sybillben játszottam az impresszáriót, Poire-t. A közönség szétszedte a házat, akkora sikerünk volt. Édesapám, aki annak idején nem örült a pályaválasztásomnak, és nem is nagyon törte magát, hogy lásson a színpadon, az előadás végén odafordult a rokonokhoz, és azt mondta: „Látjátok, bohóc lett a fiam!\" A szemében könnyek voltak és büszkeség.\"
Möbius „Azt hiszem, nem sokan mondhatják el magukról, hogy ugyanabban az évadban megkapták Mágnás Miska szerepét és a Fizikusok Möbiusát. Külön-külön is nagy boldogság, hát még ha olyan sikerben lehet része az embernek, mint amiben Csobor Tecával nekünk volt. Előfordult, hogy az esti előadás közönsége nem tudott bejönni a színházba, mert a délutáni előadás nézői nem akarták abbahagyni a tapsolást... A Fizikusok sikere vetekedett az operett sikerével, olyan jól sikerült vállalkozás volt.\"
Seres Rezső „Hinné, hogy először azt gondoltam, tréfát űznek velem? Harmadik hete mentek a Szomorú vasárnap próbái, amikor a fodrásztárban megkérdezték tőlem, láttam-e a próbakiírást. Mert ha nem, akkor érdemes lenne egy pillantást vetnem rá - mondták. Április elsejét írtunk. Azt gondoltam, viccelnek. Végül csak megnéztem, és nem hittem a szememnek. Rám osztották Seres Rezső szerepét. Nem tréfa volt, hanem igazgatói utasítás. Át kellett vennem a főszerepet, csakhogy akkorra elment két és fél hét a próbafolyamatból. Húsvétkor nem mertem elvinni a lányaimat sétálni, mert úgy éreztem, nem vehetem el az időt a szövegtanulástól... Aztán megkértem a feleségemet (Ba Éva kiváló súgó - a szerk.), vegyük át az egész szöveget, és amikor láttam, hogy megy, mégis elmentünk egy rövid sétára. Majd ők haza, én vissza a színházba próbálni - valamennyien könnyek között.„
Pillantás a hídról „Cseke Péter igazgató úr 2010-ben úgy döntött, itt az idő, hogy jutalomjátékot kapjak. Örömmel fogadtam, noha én magam minden egyes szerepemet jutalomként fogom fel. Mi több, a legnagyobb ajándéknak azt tartom, hogy színész lehetek, s azzal foglalkozhatok, amit a legjobban szeretek. A jutalomjáték végül Arthur Miller Pillantás a hídról című darabjának főszerepe lett, Eddie Carbone, ami gyönyörűségesen nehéz szerep. A közönség kitartó érdeklődésének köszönhetően három évadon át játszhattuk az előadást, nem múló örömmel és lelkesedéssel. Egy szerepélmény addig él, míg emlegetik a nézők. Sokan kérdezik ma is, miért nem játsszuk tovább a darabot... \"
Gyermekek a gyermekekért „Huszonegy éve rendezem a Gyermekek a gyermekekért gálát, de ennyi év után is kíváncsian várom, hogy megkezdjük a munkát. 300 gyerek produkcióját egybe teregetni nem egyszerű feladat, de minden erőfeszítést megér, hogy láthatom, milyen tiszteletreméltó kitartással készülnek a fiatalok, hogy tehetségük legjavát adhassák a színpadon. Ha arra kérne, soroljam fel, hány kulturális műsort szerkesztettem és rendeztem az elmúlt évtizedekben Kecskeméten, estig itt ülhetnénk. De a sok felkérés között a Gyermekek a gyermekekért gálának mindig kitüntetett helye volt és lesz számomra. Egyszerre jótékonysági esemény, amelynek köszönhetően szegény sorsú kecskeméti családok tucatjainak tehetjük szebbé a karácsonyát, ugyanakkor nagyszerű lehetőség is, hogy tehetséges fiataljaink bemutatkozzanak a város színházában. Azon a színpadon, amelyet a közönség szeretete tett naggyá.\"
Színitanoda „Jó pár éve annak, hogy felfüggesztettem a tanoda működését, de még mindig hiányzik. Nagy felelősség manapság színészi pályára engedni fiatalokat, de akiben a tehetség makacs kitartással és kellő alázattal társul, azzal gyönyörű eredményeket lehet elérni. Semmi nem lehet szebb annál, mint tehetséges fiatalokat tanítani. Az a tervem, hogy jövő év tavaszán, valamilyen formában újra elkezdem.\"
Tanya Helvécián „Vidéki embernek - és itt visszatérünk Albertirsára - talaj kell a talpa alá. Muszáj reggel kimenni a kertbe, körülnézni, kutyát simogatni ahhoz, hogy jól induljon a nap. Magam ültettem a növényeket a kertbe, én terveztem a házat - a két kezem munkája ott szinte minden.\"
Család „Büszke vagyok a családomra. Anna lányom a kecskeméti színház rendezőasszisztense. Szeretik és megbecsülik a kollégái, ugyanis rendelkezik azzal a csodálatos képességgel, hogy a legkülönfélébb habitusú emberekkel megtalálja a hangot. Jó érzékkel, ugyanakkor értő odafigyeléssel dolgozik. Eszter a színészi pályát választotta, a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban kapott feladatokat. Nem szóltam bele a pályaválasztásába, de a tanácsaimmal igyekszem segíteni őt, feltéve, hogy megkér rá. A színművészeti egyetemre nem nyert felvételt, mert a felvételiztetők szerint túlképzett volt. (Kecskeméten több gyermekszerepet eljátszott.) Nyíregyházán szép feladatokkal kezdte a második évadot, láthatóan élvezi a színház új vezetőségének bizalmát. Magam is láttam: megszolgálja a bizalmat.\"
65 „Na, erről nem jut eszembe semmi!\"
Díjak és elismerések
Sirkó László pályáját végigkísérték a szakmai és közönségdíjak. 2000-ben az évad színészévé választották, 2002-ben Katona József-díjat kapott. 2006-ban Bács-Kiskun Megye Művészetéért Díjban részesült, majd a következő évben elnyerte a Megyei Príma Díjat. 2009-ben ESTem Díjas lett, s ugyanebben az esztendőben a Polyák Mátyás által alapított, jelentős támogatással járó Pék Matyi-díjat is elnyerte. Ezt az elismerést 2011-ben ismét átvehette. Négy évtizedes sikeres művészi pályafutásáért, sokoldalú rendezvényszervező tevékenységéért 2012-ben Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki.
