A történeti Bácska emlékei Kalocsán
Bács emlékét megyénk, Bács-Kiskun elnevezése is őrzi, de számos településünk nevének előtagjaként is szerepel. Az már talán kevésbé közismert, hogy Szent Pál alakja Bács-Kiskun megye címerében szintén a történeti Bács vármegye öröksége.
Bácska területe a magyar történelemben
Bár a középkorból kevés ma is látható emlék maradt ránk, mégis érdemes röviden megemlítenünk, hogy Bodrog és Bács várai Kalocsától délre, a Duna mentén fontos szerepet játszottak történelmünkben: Bodrog vára több királyunk (például Szent László) kedvenc tartózkodási helye volt, Bács pedig rangos egyházi központtá vált. A középkori Kalocsa-Bácsi Érsekség dualista vagyis két központú volt, s az érsekek sokat tartózkodtak Bácson, ahol Kalocsához hasonlóan székesegyházuk volt, és káptalanjuk is működött. A két említett vár így két vármegye központja és névadója lett, de a török uralom másfél évszázada itt is gyökeres változásokat hozott: a megyék működése szünetelt, sőt a háborúk következményeként a vidék fokozatosan elnéptelenedett. A török utáni újjáépítés részeként újraszervezett Bács és Bodrog megyék végül a 18. század második felében egyesültek. Mai történeti emlékezetünket elsősorban az elmúlt két-három évszázad írásos vagy tárgyi emlékei határozzák meg, s ebben az időszakban Bácska említésekor elsősorban Bács-Bodrog vármegye területére kell gondolunk, melynek természetes határai nyugat és dél felől a Duna, kelet felől a Tisza voltak, északi határvidékének fontosabb települései pedig a két folyó között: Baja, Jánoshalma, Szabadka és Magyarkanizsa. Az egyesült vármegye székhelye Zombor volt, s a térség az említett időszakban igen szépen fejlődött, több nemzetiségű, szorgos népe a 19. század második felében látványos, országos szinten is kiemelkedő eredményeket produkált. A dualista Monarchia történetében ez a vidék Magyarország első három régiója-tája között volt a gazdasági fejlődést-teljesítményt tekintve
Bácska egyházi kapcsolatai
Bács-Bodrog vármegye egésze a Kalocsa-Bácsi Érsekség területén feküdt, s egyben annak meghatározó részét jelentette. A térség így rendszeres kapcsolatban állt Kalocsa városával, hiszen az újkori kalocsa-bácsi érsekek annak ellenére, hogy címükben Bács nevét egészen 1968-ig viselték már Kalocsán éltek. Az 1923-as egyházmegyei évkönyv (sematizmus) statisztikai adatai szerint a Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye területének közel egymillió fős népességéből 687 ezer volt a katolikusok száma. A hívek nemzetiségi összetételére vonatkozóan nincsenek pontos adataink, így arra csupán a lelkipásztori nyelvhasználatból következtethetünk: eszerint a magyar nyelvű plébániák aránya 40 %, a német nyelvűeké 14 %, a délszláv (bunyevác) nyelvűek aránya pedig 1-2 % volt. Igen jellemző a különböző nyelvek-nemzetiségek együttélése (45%), és ezen belül is sok helyütt használták mindhárom említett nyelvet a lelkipásztorkodásban (16%). A 150 plébánia és lelkészség közül a Trianoni döntés eredményeként 60 maradt Magyarország területén, 204 ezer katolikus hívővel, és továbbra is többnyelvű volt a plébániák harmada. A határon kívülre, Jugoszláviához került 90 plébánia-lelkészség keretein belül 470 ezer katolikus élt, s ez a korábbi érsekség igen számottevő részét, egyház-szervezetének 60, híveinek 70 %-át jelentette. Az ő gondozásukra a Szentszék 1923 februárjában, Szabadka központtal létrehozta a Bácsi Apostoli Adminisztratúrát. Kalocsa számára ez a területvesztés leszámítva az 1941-1944 közötti, rövid időszakot véglegessé vált, bár Róma az Apostoli Adminisztratúrát végül csak jóval később, 1968-ban nyilvánította önálló egyházmegyévé. 1923-ban így a nagy múltú Kalocsai Főegyházmegye az ország legkisebb egyházmegyéjévé vált, ahol hazánk katolikus lakosságának alig több mint 3 %-a élt. A következő jelentős változás hetven évvel később, 1993-ban történt a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye létrehozásával.
De visszatérve a történeti Bácskához: a vallási megoszlás tekintetében a katolikusok többsége meghatározó (kb. 70 %), s emellett figyelemre méltó, hogy a második legnépesebb vallási közösség a görög keleti (szerb ortodox) volt, melynek létszáma 1923-ban 150 ezer körül mozgott (16 %). Egy másik jellegzetesség, hogy a protestáns egyházak együttes aránya csak kb. fele volt az országos átlagnak, és alig közelítette meg a 11 %-ot. (Az evangélikusok 6%-a mellett a reformátusok 5 %-os aránya volt különösen kevés az országos átlaghoz képest.) Az izraelita felekezet aránya 2 %-os volt.
Bácskai emlékek a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban
Mivel a történeti Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye területének, népességének és tevékenységének súlypontja Bácskára esett, ezek az arányok-hangsúlyok az érsekség központi hivatalainak ránk maradt iratanyagát is jellemzik. A 18-19. századi aktáknak így tehát nem csupán némelyike, hanem igen jelentős része Bács-Bodrog vármegye területével kapcsolatos. Mivel a polgári közigazgatás, a vármegye iratanyaga Trianon után határon kívül maradt, Magyarország területén ma a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltárban található Bácska legjelentősebb helytörténeti forrásanyaga. Az említett akták ugyan a katolikus egyházi tevékenység kapcsán jöttek létre, de mégis az ottani közösségek zömét, és életük számos területét érintik. Megtalálhatóak itt az egyes plébániákkal folytatott levelezések, s bennük az anyakönyvi másodpéldányok, a templomok, kápolnák, iskolák és közösségi házak tervei, felszerelésük leltárai. Ránk maradtak az egyes települések egyházlátogatási jegyzőkönyvei, az egyházi iskolák ügyei, a lakosság szentszéki bíróság előtt folytatott perei (pl. házassági perek). Az érsekség 20 ezer kat. holdas bácskai birtokának jelentős gazdasági iratanyaga is van. A látványosabb térképek, tervek, oklevelek és képeslapok mellett a hagyományos latin, német és magyar nyelvű akták tömege mesél nekünk a bácskaiak életéről, gyarapodásukról, megpróbáltatásaikról és erőfeszítéseikről.
A kecskeméti PORTA EGYESÜLET Katolikus Munkacsoportja májusban és júniusban színes rendezvénysorozattal készül a Szent Pál évfordulóra. Kiállítások, előadások, zarándoklatok idézik föl az egyházatya valamint a patronálásába ajánlott főegyházmegye hit, nemzet és ország védő katolikus misszióját. Megemlékezvén a jeles egyháziakról, hadvezérekről, tudósokról, tanítókról, szolgálattevőkről.
Dr. Lakatos Andor
levéltárvezető (KFL)