Kultúra Napi kiállítás
Képgaléria
Barcsikné Tercsi Ibolya Népi Iparművész, szövő, népi játszóházi foglalkozás vezető
„- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít – mondta a róka. – Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőnél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem. „
/Exupéry: A KIS HERCEG/
Kecskeméten születtem negyedik leányként. Gyermekkoromban a ballószögi és kerekegyházi tanyavilágban éltem. Beleszülettem a paraszti életbe, mely egy zárt világ volt akkor. Édesapám mellett kedveltem meg a kézműves tevékenységeket, aki ezermesterként elkészített minden kézi szerszámot és használati tárgyat, amire a mezőgazdasági és állattartási munkákhoz és a háztartásban szükség volt. Gyermekként, mint az árnyék mellette voltam és segítettem neki. Beleszülettem a paraszti életbe, a természetben éltük mindennapjainkat. Játéktevékenységünk is ahhoz kapcsolódott, melyek már eltűnőben vannak. Vallásos nevelést kaptam, mely szorosan kapcsolódik a mai tevékenységemhez is.
A pályaválasztás közeledtével csak arra tudtam gondolni, hogy gyerekek között szeretnék lenni egy életen át. A korai családalapítás után fiatalon, 22 éves koromban lettem a Szórakaténusz Játékmúzeum munkatársa. Itt kapcsolódott össze számomra a múlt a jelennel. Megismerkedtem kézműves mesterekkel és népi hagyományokkal. Ekkor vált világossá, hogy a jövő a megélt gyökerekből táplálkozik, amit nemcsak magamnak kell megtartani, hanem haladéktalanul tovább kell adni. Ez a felismerés volt életem egyik legnagyobb fordulópontja a hivatás területén. Első lépésként elkezdtem középiskolai és szakmai tanulmányokat, melyek még a mai napig is folytatódnak. dr. Bánszky Pál, a Megyei Múzeum akkori igazgatója, egyben a Népművészeti Egyesület elnöke ajánlotta fel, hogy vegyek részt kézműves-és szövő táborokban, mesterkurzusokon és szakmai kutatóprogramokon, továbbképzéseken. Később magam is vezettem táborokat. Jelenleg óvodás és kisiskolás korú gyermekeknek tartok kézműves foglalkozásokat. Nem csak a vallási és naptári ünnepekhez, hanem a gazdasági munkákhoz, valamint a hétköznapi élet fordulópontjaihoz kapcsolódó hagyományokat, szokásokat is felelevenítjük. Eddigi életutam nem volt zökkenőmentes, de sosem kanyarodtam el más irányba. Immár 30 éve indultam el a cél felé. Mi a cél ? Átadni azt az érzelmi, szellemi és gyakorlati tudást, amit megtapasztaltam és elődeimtől átvettem. Hiszek abban, hogy a népi kultúra megismerése, a nemzeti értékünk megbecsülése már kicsi gyermekkorban ajánlatos.
Több településen volt alkalmam felnőtteket tanítani (Szentkirály, Abony, Tiszakécske, Kecskemét, Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Lakitelek / Számos önálló kiállításon mutatták be szőtteseimet /Kunfehértó, Soltvadkert, Kalocsa, Császártöltés, Kiskunfélegyháza, Tiszakécske, Kerekegyháza, Lajosmizse, Budapest) Rendszeresen részt veszek csoportos kiállításokon is. /Gyula, Budapest, Debrecen, Békéscsaba, Kecskemét, Kecel/ Jártam munkáimmal külföldön is kiállítás és mesterség bemutató keretében, valamint kézműves foglakozásokon is. / Csehország, Lengyelország, Németország, Belgium, Erdély /
1995. Középfokú szövő szakkörvezető /Magyar Művelődési Intézet/
1998. Közművelődési szakember, népi játszóházi foglalkozásvezető /Bács-Kiskun megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet/
2003. Gyógypedagógiai asszisztens /Bács-Kiskun megyei Pedagógiai Intézet/
2007. Népi iparművész cím /Hagyományok Háza/
2010. Drámapedagógia az Iskolában /akkreditált képesítés EDUCATIO/
2014. Alkotói munkásságom helyi értékké nyilvánítva /Kecskeméti Értéktár Bizottság/
2015. Szőtteseim pávavédjegyet kaptak /Hagyományok Háza/
Tóth Viktor,a Nemzeti Művelődési Intézet Bács-Kiskun megyei Iroda területi koordinátoránakmegnyitó beszéde.
Elhangzott: 2016. január 21-én, csütörtökön délután a kecskeméti Tudomány és Technika Háza Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett alkotói kiállításon.
Kedves Hölgyeim és Uraim!
Kedves Ibolya!
Szeretettel köszöntöm Önöket itt, ebben a gyönyörű épületben, amely méltó helyszíne Barcsikné Tercsi Ibolya Népi iparművész, „30 éve összeszőve” című kiállításának.
Amikor Ibolya megkért, hogy vállaljam el kiállításának megnyitóját, több okból is boldogan mondtam Neki igent. Az elmúlt egy évben, amióta megismertem őt és a munkáit, olyan személyiség rajzolódott ki előttem, akire minden esetben számíthatok, aki nem nagyon tud nemet mondani, alázattal áll hozzá munkájához és az élethez, végtelenül önzetlen, szerény és barátságos. Ezen tulajdonságait az alkotásaiba is beleszövi, hiszen ha megnézzük az itt látható székely festékeseket, mind a precízen megválasztott hagyományos minta és színvilágot, mind a festékesek mögött rejlő hatalmas mennyiségű munkát és munkaórát, rájöhetünk, hogy az e fajta alkotó tevékenység mekkora alázatot, önfegyelmet és kitartást kíván.
Valaki a megnyitó előtt megemlítette Ibolyának, hogy milyen színes a fantáziavilága a művésznőnek, mire Ő jelezte, hogy ez csak szerencsés véletlen lehet, hiszen az itt látható színek és mintázatok, mind-mind eredeti székely minták és ő nem veheti a bátorságot ahhoz, hogy megmásítsa azokat.
A székely festékeseket, aminek neve ugye abból adódik, hogy általában festőnövényekkel színezik, festik meg a fonalat, nevezik burjánosnak, vagy aggatottnak is, de legérthetőbb elnevezése a székely szőnyeg. A festékesek már több évszázados múltra tekintenek vissza Csíkban és Gyergyóban, mintaviláguk, színviláguk is az évszázadok alatt alakult ki, és ezek tekintenek le most ránk innen a falakról is. A festékesek -azontúl hogy művészeti alkotások, - sokkal inkább használati tárgyként, falikárpitként, ágytakaróként, asztalterítőként, szőnyegként funkcionáltak a régi időkben és funkcionálnak ma is a házakban, templomokban, az épület igazi díszeként.
A múlt héten beszélgettünk Ibolyával és akkor jöttünk rá, hogy a mai alkalom mérföldkő is egyben, hiszen ez a 25. önálló kiállítása! A megye majd minden nagyobb városában ismerik alkotásait, de bemutatták már Prágában, Budapesten, Debrecenben, Gyulán és Békéscsabán is Ibolya szőtteseit.
Azonban fogalmazhatok úgy is, és talán Ibolya sem haragszik meg rám, ha azt mondom, hogy ez mégsem önálló kiállítás, hiszen itt ma a Mester és tanítványai mutatkoznak meg Önöknek. A kiállítás anyagában láthatóak Ibolya szövőszakköröseinek munkái is, a gyermekek alkotásaitól a felnőtt szakkörösökéig.
És hogy miért fontos ez? Számomra ez többet jelent annál, hogy valaki népi iparművészként alkot, megmutatja szakértelmét és elkápráztatja közönségét. Ennek a kiállításnak az esszenciája szerintem éppen abban rejlik, hogy Ibolya az évek alatt megszerzett tudását átadja az arra többé vagy kevésbé fogékonyaknak, megosztja velük az alkotás örömét és igazi közösségi élménnyé teszi az alkotást. Ibolya tanítványai, akik közül ma sokan vannak itt; baráti, ismeretségi szállal kötődnek egymáshoz, olyan közösségi tudással rendelkeznek, melyet elsősorban az olyan integráló közösségi cselekvésekkor tapasztalunk, ismerhetünk meg, mint amilyen ez a mai rendezvény is.
Nekünk pedig, akik szeretjük magunkat közösségfejlesztőnek, vagy közösségi fejlesztőnek nevezni ez mindig hatalmas öröm, hiszen minden új kisebb közösség kialakulása, mindenfajta tudás átadása egy olyan kis csemete elültetéséhez hasonlatos, amiből később akár hatalmas fa is sarjadhat.
Ibolya számos ilyen kisebb közösséget igyekezett már szárba szökkenteni, hiszen a Szórakaténusz Játékmúzeumban majd tíz évig vezetett szövőszakkört, majd ezt a Népi Iparművészeti Gyűjteményben, illetve nálunk a Nemzeti Művelődési Intézetnél is folytatta és reményeink szerint még nagyon sokáig folytatja is. És hogy még autentikusabb tudást adhasson át, fontos számára az önképzés is. Szakmailag folyamatosan fejleszti tudását, részt vett több szőtteseket kutató és gyűjtő programban, a Vajdaságban, Szlovákiában, Kárpátalján, Erdélyben és Lengyelországban.
Kedves Ibolya!
Én arra szeretnélek kérni, hogy szakmai tudásodat a Rád jellemző empátiával és türelemmel továbbra is oszd meg minél több gyermekkel s felnőttel, és kívánom Neked, hogy a következő mérföldkőre, az 50. kiállításodra is jó egészségben, töretlen alkotókedvvel készülhess. Én biztosan ott leszek!
