„Iszákosmentés a gyülekezetekben” – Missziói lelkésztovábbképzés a Magyar Kékkereszt Egyesület dömösi szakintézetében
Képgaléria
A Kecskeméti Kékkereszt Csoportot Hodánics Tamás református lelkipásztor, pasztorális vezető, dr. Varga Miklósné csoportvezető, Kovács Györgyné önkéntes, és Tódor Norbert alapítványi koordinátor, a kecskeméti Karol Woltyla Barátság Központ munkatársa képviselte a szakmai fórumon.
Némethné Balogh Katalin a szervezők nevében megjegyezte, hogy első ízben rendeztek ilyen továbbképzést, melynek szándékát azon igény keltette életre, hogy a Magyarországi Református Egyház berkein belül mind több lelkész kívánja megismerni a szenvedélybetegek közötti missziói szolgálat szegmenseit. Tudni szeretnék, hogyan lehet a gyülekezeten belül szakszerűen megvalósítani az iszákosmentés szolgálatát annak érdekében, hogy a testi-lelki kínok között élő betegek utat találjanak Isten felé, így fohászkodva hozzá: „Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.” (Zsoltárok Könyve 60,13). Mindemellett egészséges társaikkal közösségben lelki otthonra leljenek a templomokban, szeretetben hordozzák egymás terheit, így töltve be Krisztus végső akaratát: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.” (János Evangéliuma 13, 34-35).
Előadók voltak: Némethné Balogh Katalin, Korsós István református lelkészek és Csere Gábor, a Magyar Kékkereszt Egyesület vezető munkatársai; Hodánics Tamás és dr. Varga Miklósné; Hamar László lelkipásztor és Imre László csoportvezető, a Tatabánya-Óvárosi Református Egyházközség, illetve Kékkereszt utógondozó csoport munkatársai; dr. Horváth Levente, az erdélyi Bonus Pastor Alapítvány szenvedélybeteg és alkoholfüggők missziójának vezetője, és dr. Kassai-Farkas Ákos, pszichiáter, addiktológus, a fővárosi Nyírő Gyula Kórház osztályvezető főorvosa.
Csere Gábor, a dömösi alkohológiai szakintézet munkatársa egyebek között beszélt a szenvedélybetegekkel való bizalmi kapcsolat kialakításáról, „hídépítésről” - Isten Igéjének tükrében. A dömösi terápiás hetek egyik legfőbb célja, egyben eszköze a kíváncsiság felkeltése, a motiváció megteremtése; „Próbáld ki, hátha bejön! Nem vesztesz semmit, legrosszabb esetben üdültél Dömösön több mint két hétig. Légy nyitott, tedd félre a makacsságodat!” Néhány nap múlva eljuthatnak odáig, hogy Jézussal együtt felteszik a kérdést: „Akarsz-e meggyógyulni? Akarsz-e újra egészséges lenni?”. Mert hiábavaló gondolat, hogy „majd abbahagyom magamtól”. Ez egyedül csak egészen kivételes esetekben sikerül. Isten nem csupán irgalmas; nem csak szabadulást, de kegyelmi ajándékot is adott nekünk: a felépülés lehetőségét.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.” (János Evangéliuma 3,16-18)
„Amikor az egyik napon tanított, és ott ültek a farizeusok és törvénytudók, akik Galilea és Júdea különböző falvaiból, továbbá Jeruzsálemből jöttek, az Úr ereje gyógyításra indította őt. És íme, férfiak ágyon hoztak egy béna embert, és igyekeztek bevinni és letenni eléje. Mivel a sokaság miatt nem találták módját, hogyan vigyék be, felmentek a háztetőre, és a cseréptetőn át eresztették le ágyastól Jézus elé a középre. Ő pedig látva hitüket, így szólt: „Ember, megbocsáttattak a te bűneid.” Erre az írástudók és a farizeusok elkezdtek tanakodni: „Kicsoda ez, aki így káromolja az Istent? Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?” Jézus átlátta gondolataikat, és így válaszolt nekik: „Miről tanakodtok szívetekben? Mi könnyebb: ezt mondani: Megbocsáttattak a te bűneid - vagy pedig ezt mondani: Kelj fel és járj? Azért pedig, hogy megtudjátok: van hatalma az Emberfiának bűnöket megbocsátani a földön: Neked mondom, - így szólt a bénához -, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” Ez pedig szemük láttára azonnal felkelt; fogta ágyát, amelyen feküdt, és Istent dicsőítve hazament. Ámulat fogta el mindnyájukat, és dicsőítették az Istent, megteltek félelemmel, és ezt mondták: „Hihetetlen dolgokat láttunk ma!” (Lukács Evangéliuma 5,17-26)
A felépülés ajándéka olyan, mint amikor öröklünk valamit. Érdemről szó sincs, egy arra méltatlan is megkaphatja, még ha nem is tett érte különösebben semmit. Így lehetne leginkább bemutatni az ingyen kegyelem lényegét. A kegyelem pedig hit által van.
Végül leszögezte: senki megmentéséről nem szabad lemondani, bár ha az alkoholizmus pszichiátriai, mentálhigiénés és egyéb (családi, munkahelyi) problémákkal is párosul, nagyon nehéz dolguk van. Minden egyes betegért küzdeni kell személyes odaadással és imádsággal egyaránt.
Hodánics Tamás és dr. Varga Miklósné jó gyakorlatként (best practice) bemutatták a Kecskeméti Kékkereszt Csoport (mint utógondozó közösség) működését, mindennapi tevékenységét, melyet a Kecskeméti Református Egyházközség nagylelkű támogatásával folytathatnak hétről hétre. Ugyanezt tette Hamar László lelkipásztor és Imre László csoportvezető is a Tatabányai Kékkereszt Csoport esetében. Általános problémaként említették az absztinencia megszűnését (visszaesést), vagy amikor néhány csoporttag nem találja helyét, szerepét a közösségben, gyülekezetben, így továbbáll, eltűnik a csoport látóteréből, elkallódik valahol messze a világban.
Dr. Horváth Levente, az erdélyi Bonus Pastor Alapítvány magyarózdi terápiás otthonának vezetője elmondta: intézményükben két ciklusban folyik gyógyító tevékenység. Kilenc hónapos időintervallumban hosszú távú leszoktató programot kínálnak, de 12 napos terápia lehetősége is rendelkezésre áll. Továbbá így fogalmazott: csak az tud gyógyulni, aki felvállalja sebezhetőségét. Minden probléma abból adódik, hogy nem ismerjük eléggé önmagunkat. A hatékony terápia három lényegi jellemzője a feltétel nélküli elfogadás, a hitelesség és a pontosság. Isten irgalma úgy jelenik meg, hogy nem azt adja, amit megérdemelnénk (a halált), hanem kegyelemmel van irántunk: azt adja, amit nem érdemlünk meg, a gyógyulás lehetőségét. A hiteles szolgálat tehát nem csupán a szenvedélybetegek megszabadulására koncentrál (irgalom), hanem felépülésére is (kegyelem). Krisztus megszabadítása nem azt jelenti, hogy soha nem eshet vissza a beteg. Ha nem fél a visszaeséstől, könnyen elbízza magát. A felépülés exponenciálisan nevekedhet, illetve csökkenhet. Az alkoholbeteg gyógyulása a gyülekezetépítés része, ennek érdekében csapatmunkában kell dolgozni. A pácienseknek folyamatosan pozitív közösségi élményre van szükségük, senki nem sziget egy nagy óceán közepén.
Dr. Kassai-Farkas Ákos pszichiáter, addiktológus hozzászólásában kiemelte: az alkoholista alkoholfogyasztásának következtében személyiségi, magatartási, társadalmi, életvezetési problémákkal küzd. Stratégiai cél a fejlődési fázisok felismerése, részcélok meghatározása, terápiás kapcsolatok erősítése. A gyógyuláshoz a motiváció felépítésén, detoxikáláson, méregtelenítésen, leszoktatáson, utógondozáson keresztül vezet az út. Ez utóbbi éveken keresztül tarthat, és igazából soha nem lehet abbahagyni, mert az absztinencia megszűnésével a beteg könnyen abba az állapotába kerülhet vissza, ahonnan gyógyítása kezdetén elindult. Az utógondozásban rendkívül fontos szerep hárul az egyházi közösségre és civil szervezetekre. A gyógyulást akadályozó tényezők között említhető az önbizalomhiány, a beteg családi, munkahelyi támogatottságának hiánya, hibás társadalmi beidegződések, stb. Kulcskérdés a páciens betegségtudatának kialakítása és saját erőforrásainak támogatása. – Egyedül nem megy! Az eredményes terápiához hathatós külső támogatásra is szükség van. Nem halat kell adni, hanem meg kell tanítani az egyént halászni. Nincs egyedül üdvözítő gyógymód, sokféle hatásos megoldás létezik, mely egyformán célravezető lehet – hangsúlyozta a szakember.
Korsós István Pál apostol filippiekhez írt levele és a zsidókhoz írt levél alapján hirdetett Igét szombaton délelőtt.
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” (Fil 4,4-7)
„Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, aki egyetlen tál ételért eladta elsőszülöttségi jogát.” (Zsid 12,12-16)
A lelkész aláhúzta, hogy szabad örülni az Úrban. Mert az élet akkor teljes, ha Őbenne van. Kevés, ha megnyugtatom magam, hogy templomba járok, így minden rendben körülöttem. Önmagában ez még semmit sem jelent. Kérdés, mi lakozik a szívemben. A „szemet szemért” hozzáállás nem járható út, szelídségünkről ismerjenek meg bennünket, de adott esetben tudjunk nemet is mondani, mert mint fogalmazott: „Szabadságod van arra, hogy dönts! Szabadságod van arra, hogy ne igyál!” …Az Úr közel! Ő visszajön. …Szabad ügyelni arra, hogy a keserűség gyökere meg ne növekedjék benned! Szabad Istenhez ragaszkodnod. …Tárd fel minden gondodat előtte. Ő megőrzi a szívedet! …Annyit mindig ad Isten, amennyire valóban szükséged van, de annyit nem feltétlenül, amennyit szeretnél. …Ennek tudatában fogadd el Isten egyedülálló és kifejezhetetlenül páratlan szeretetét.”
Szöveg: Tódor Norbert, fotók: internet
