Március 15-ei megemlékezés a Katona József Gimnáziumban
Napjainkban egy magyar családnál: az unoka talál egy levelet, amelyben Petőfi haláláról tudósít valaki azzal a nyelvújításkori nyelvezettel, ízességgel, ahogy ma már nem beszél senki. Kóstolgatja a szavakat, nem érti igazán - mi ez? Nagymamája lép mellé, és felvilágosítja, hogy Szendrey Júliával közölték benne a szomorú hírt: Petőfi elesett a Segesvári ütközetben.
Leülnek, és fény derül a nagymama dédapjának történetére, akinek sorsa párhuzamosan alakult a főszereplőkével és az események fő sodrával, a Pilvax Kávéháztól a \'49 utáni megtorlásig. Lelkes egyetemistaként látta Petőfiéket több helyszínen, majd elfogott honvédként a szabadságharc bukása után magyar katonadalt énekelve masírozott kényszerből besorozva a császári seregben végzete felé... Soha többé nem látták.
Így szólt a történet, közben különböző jelentekben elevenedtek meg a Katona József Gimnázium színpadán forradalom és szabadságharc kulcsmomentumai, zenekari és kórus aláfestéssel, az időszakot feldolgozó legszebb, legismertebb versek támogatásával.
Tökéletes hangulat, tökéletes előadás - csakis azzal a lelkesedéssel lehet írni a megemlékezésről, mint ahogy annak idején az ifjak igenis megfordították a világ sorsát, és ahogy a mai ifjak emléket állítottak nekik, kiszakadva a megszokottból egy szűk órára.
Szemereyné Pataki Klaudia az előadás után így szólt az egyik diákokhoz: „Gratulálok, látszik, hogy szívből jött az előadás, látom a szemeken a csillogást, hallom a kórus gyönyörű hangjait... Látszik a hazaszeretet és a hazafiasság ezen a műsoron.\"