Királyi ebéd a Wojtylában
Képgaléria
Király József – önéletrajza szerint – építészmérnök, műemlékvédelmi szakmérnök, Podmaniczky-díjas városvédő, a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt Polgári Tagozatának kitüntetettje, építőipari vállalkozó, önkormányzati képviselő, az MSZP Kecskeméti Városi Szervezetének elnöke, városszépítő egy személyben. Elkötelezett híve a hagyományok megőrzésének és a régi épületek, városrészek megtartásának, felújításának. Támogatja a helyi kortárs művészek megismerésének lehetőségeit. Több társadalmi és civil szervezetben tevékenykedik, így például a Kecskeméti Városszépítő Egyesület és a Magyar Nanbudo Szövetség elnöke, 7 Danos Nanbudo mester, a Kecskemét-Aomori (Magyar-Japán) Baráti Kör tiszteletbeli elnöke. Ő látogatott el a Wojtyla Házba, a társadalom legelesettebb, legvédtelenebb rétege: hajléktalanok, munkanélküliek, krónikus betegek, nagycsaládosok közé. Felszólalásában elemezte hazánk és a nagyvilág legaktuálisabb eseményeit: a menekültválságot és azokat a politikai fejleményeket, melyekkel napjainkban tele van a sajtó, így mindenki beszél róluk. Király József az ebédosztásban is részt vett. Felajánlásával húsleves főtt „pulykaalkatrészekből”, második fogásként sajtos-tejfölös tésztát és süteményt kaptak az intézmény szegényei – szám szerint majd’ száztízen laktak ma jól Király Józsefnek – és Mezei Attila mesterszakácsnak, valamint szorgos konyhai kisegítőinek – köszönhetően. Ráadásképpen még ruhaosztás is volt ebéd közben.
Imádság és étkezés előtt a nap „szószólója”, Farkas Pál röviden megemlékezett a költészet napjáról, majd felvételről meghallgatták József Attila Április 11 című versét a színészkirály, Latinovics Zoltán tolmácsolásában.
A talló kalászait hányva
S a verebek közé belesvén
Nagy szél kapott föl egyszer engem
Hirtelen, áprilisi estén.
Gyerekeit kereste arra
S engem talált ott épp az utban.
Bömbölt, örült s én mosolyogva
Rengeteg mellén elaludtam.
Vitt falvan, földeken keresztül,
Meghempergetett jó sárosra,
Cibálva és kacagva vitt egy
Pesti, csatakos külvárosba.
Az uccán vídám jasszok lógtak
S még vidámabban verekedtek,
Kiabáltak, kiabáltunk és
A jasszok végül berekedtek.
Mondom, valami nagy ünnep volt,
A hívek templomokba mentek
És reszketve, szomorú kézzel
Áldották őket meg a szentek.
S hogy a harangok búgtak, fölnőtt
A szívekben nagy, esti béke.
A gyilkos végzett emberével
S úgy menekült, kalaplevéve.
Reménységnek és tulipánnak
Kicsikis deszka alkotmányba
1905-ben ígyen
Iktattak be az alkotmányba.
A kártyás munkásnak fiúként,
S a szép, ifjú mosóasszonynak,
Ligetnek, sárnak, vágynak, célnak,
Fejkendőbe kötözött gondnak.
A szegényasszony rég halott már,
De fiát a szél el nem hagyja,
Együtt nyögünk az erdőn éjjel
S együtt alszunk el virradatra.
1925. ápr. 11.
A vers itt hallgatható meg: https://www.youtube.com/watch?v=K-i5gnZHsx8
