Tudománytörténeti repülés – visszatért Magyarország első jeladós szalakótája
A négy jelölt madár közül kettőnek („Kacor” és „Levente”) a jeladója csak rövid ideig küldött adatokat, így esetükben csak a madarak magyarországi, költési időn belüli mozgását lehetett egy darabig nyomon követni.
A két másik szalakóta, „Pétör” és „Csele” vonulását azonban sikerült figyelemmel kísérni. Mindkét egyed szeptember első hetében hagyta el Magyarországot, egy héttel később pedig már mintegy 4000 km-t megtéve, a Szaharától délre fekvő szavannákról küldtek jeleket. A fákkal tarkított pusztaság a nyár végi esőzések után táplálékban- és búvóhelyekben gazdag életteret kínál a szalakóták számára, ezt kihasználva másfél hónapig, a száraz évszak beköszöntéig időztek itt. A madarak vonulási sebessége az éppen átrepülendő élőhely minőségével változik, ez annyit jelent, hogy a számukra kedvezőtlen terepet, mint például a sivatagokat, esőerdőket gyorsabban, a legtöbb esetben megállás nélkül repülik át. A táplálkozásra alkalmasabb helyeken azonban akár több napos pihenőkkel is megszakítják útjukat.
„Pétör” és „Csele” október végén újra folytatta útját dél felé. Az Egyenlítő környéki esőerdőket mindössze néhány nap alatt átszelve, a déli félteke szavannáin már lassabb iramban haladtak. Végleges telelőterületeiket december elejére érték el a Kalahári sivatagtól északra, Namíbia és Botswana területén. „Pétör” május 20-án megérkezett Magyarországra, területet és odút foglalt, majd párt is talált magának a Kőrös-Maros Nemzeti Park területén található Vásárhelyi-pusztákon. „Csele” várhatóan a második vonulási hullámban indul, jelenleg még Botswanában tartózkodik.
Rendszeresen frissített térkép a két aktív jeladós szalakóta, „Pétör” és „Csele” mozgásáról, fotók a most hazatért madárról: http://rollerproject.eu/hu/content/tudomanytorteneti-repules-visszatert-magyarorszag-elso-jelados-szalakotaja