A Nemzetközi Diakonátus Központ magyar elnökségi tagja is találkozott Ferenc pápával
Molnár Ferenc, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye állandó diakónusa a kecskeméti Urunk Mennybemenetele-főplébánián szolgál, valamint a kecskeméti RÉV Szenvedélybeteg-segítő Szolgálat vezetője. Állandó diakónusi képzése 1988-ban kezdődött. Németországban folytatott tanulmányokat, akkor került kapcsolatba a diakónusokat tömörítő nemzetközi szervezettel, a Nemzetközi Diakonátus Központ a Diakonátus Tanulmányozására és Támogatására (IDZ) elnevezésű testülettel, amelynek 1991-től folyamatosan vezetőségi tagja. E szervezet képviseletében vett részt abban a Gebhard Fürst, a rottenburg-stuttgarti egyházmegye püspöke által vezetett küldöttségben, melyet Ferenc pápa magánkihallgatáson fogadott. A delegációban a Nemzetközi Diakonátus Központ elnöksége, küldöttei és országos megbízottjai vettek részt.
Nagy elismerést jelent, hogy a Szentatya fogadott minket, mert az állandó diakonátus intézménye megosztó kérdés a világegyházban – mondta Molnár Ferenc. A világegyház egyházmegyéinek, prelatúráinak több mint fele bevezette ezt az intézményt, de a másik fele nem támogatja a családos embereket is megszólító egyházi rendet. Molnár Ferenc hangsúlyozta, a diakónus nem a papot hivatott pótolni, ezt az is igazolja, hogy Olaszországban, ahol szép számmal vannak papi hivatások, 4000 diakónus szolgál, köszönhetően annak, hogy a diakonátus megtalálta sajátos arculatát. További adatokat is említett: az Egyesült Államokban mintegy 20 ezer diakónus szolgál, Ázsiában és Afrikában az utóbbi néhány évben kezdődött meg a diakonátus rendszerének kiépülése. Ma a diakonátus az egyház egyik legdinamikusabban fejlődő intézménye – összegezte Molnár Ferenc.
A Ferenc pápával való találkozás megerősített minket abban, hogy szolgálatunk az egyház arcát jeleníti meg a hétköznapi életben, az egyházat viszi közel az emberekhez – mondta az állandó diakónus. Hozzátette: Ferenc pápa folyamatosan diakonális, a szegényekért élő egyházról beszél, a mi feladatunk, hogy az emberek között élve szószólójuk legyünk, és a közösség szívében állva – az oltár mellett szolgálva – figyelmeztessünk. Isten szeretetéből táplálkozva el kell indulnunk kifelé, az emberek felé – fogalmazta meg szolgálatuk célját Molnár Ferenc. Úgy fogalmazott: míg a pap összefogja a közösséget, addig a diakónus az egyház kincseit hivatott elvinni az emberek közé, akiket meghív az egyház szívébe.
Molnár Ferenc a nemzetközi szervezet működéséről is képet adott: az öt földrész mintegy 41 ezer diakónusát képviselni hivatott egyesülést a II. vatikáni zsinatot követően, 1965. október 23-án hozták létre. A központ jogi vonatkozásainak 1968-as rendezése szintén VI. Pál pápához kötődik. 1992-ben Walter Kasper bíboros – akkor a rottenburg-stuttgarti egyházmegye püspökeként – állt protektorként a szervezet élén, őt váltotta a mindmáig protektorként szerepet vállaló Gebhard Fürst, aki ugyancsak a rottenburg-stuttgarti egyházmegye püspöke.
A szervezet célja, ahogy ezt neve – Nemzetközi Diakonátus Központ a Diakonátus Tanulmányozására és Támogatására – is jelzi, a diakonátus rendszerének kidolgozása, fejlesztése. Öt földrészen, 120 országban van jelen, évenkénti nemzetközi konferenciák, tanácskozások összehívásával a jó gyakorlatok megismertetését, terjesztését tekinti feladatának. Létrejötte 50. évfordulóját 2015 októberében ünnepelte, akkor 600 fő részvételével rendeztek ünnepi kongresszust Rómában. Ferenc pápa az akkor zajló püspöki szinódus miatt nem tudott találkozni a résztvevőkkel, de ígéretet tett, hogy fogadja a szervezet képviselőit. Ez valósult meg június 4-én.
Molnár Ferenc aktív szerepet vállalt a magyar diakonátus rendszerének kidolgozásában, ma a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye diakónusi képzésének felelőse, oktatóként pedig az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében és a Váci Egyházmegyében is tevékenykedik. Örömmel számolt be a magyar diakonátus rendszerében megfigyelhető új fejleményekről, és reményét fejezte ki, hogy a pápai elismerés erősíteni fogja az intézményt.
Fotó: Lauer Tamás
