Dr. Herczeg Ágnes tájépítész előadása a Wojtyla Házban
Képgaléria
Úgy gondolom, hogy a táj megismerésmódjának kérdése nem elméleti jelentőségű értelmezési kérdés csupán, mivel maga a szemléletmód vezet az ember és a táj valós viszonyának megértéséhez, a Földért való felelősségtudat és a gyógyító cselekvések megszületéséhez. A tájépítészek fontosnak tarják annak megértését, hogy a táj az ott élő emberek alkotása, törődésük által válik gondozottá, és csak ily módon gyógyíthatók érdektelenségük, figyelmetlenségük okozta sebei is. Szakmánk szerint a táj tervezői vagyunk, de közelebb áll a valósághoz az, hogy a tájért való felelősség lelkiismeretének ébren tartói és ezáltal a táj gyógyítói szeretnénk lenni. E gondolatból következik a területen élő közösségekkel való együttműködés, vagy egyáltalán a közösségteremtés igénye, feladatunknak érezzük a közösségek szemléletformálását, a közösségi munka felélesztését is. Tevékenységünk mottója: „A tájak békülékenységre, szeretetre, türelemre, életörömre, fanatizmustól ment kívánságokra tanítanak, az otthon megbecsülésére, és ezzel más otthonának tiszteletére.” (Szabó Zoltán: Szerelmes földrajz).
A Herman Ottó innovátor díjas tájépítész egyebek mellett kifejtette: az emberiség története során, különösen az elmúlt néhány évszázadban, Európa egyes tájegységei rendkívül sokat változtak. Nem elsősorban maguktól, hanem a földrész lakói alakították át saját érdekeiknek, egyre kényelmesebbé váló életmódjuknak megfelelően. A folyamat különösen felgyorsult az ipari forradalom óta, amikortól megindult a gyáripar kialakulása. Ennek következményeként egyre nagyobb települések alakultak ki. A falvak, városok lakóinak ellátásához mind több földterület került mezőgazdasági művelés alá. Az erdőket kivágták, a folyókat pedig szabályozni kezdték. A tájak átalakítása során nem kevés hibát vétettek. Ezek korrekciója is a tájépítészek feladata. De nem csak tájakat formálnak, a közterek alakításával új közösségek is létrejönnek.
Példaként említette Detroit és Havanna esetét. Az előbbi egykor autógyártásáról volt híres. Amikor megszüntették e tevékenységet, a lakosság 60%-a munkanélkülivé vált. Aki tehette elmenekült a városból. Az ottmaradottak közül sokan önfenntartó közösségi kerteket alakítottak ki. Ebből élnek ma is. Havanna lakossága a KGST összeomlása után gyakorlatilag élelmiszer nélkül maradt, ezért a beépítetlen területeken kertgazdálkodásba fogtak. Ezáltal nem csak élelmiszerellátásuk oldódott meg, de az emberek egészségi állapota is javult. Berlinben az üres területeket bérbe veszik, ahol szintén közösségi kerteket alakítanak ki. Eredmény: friss zöldségek, plusz virágzik a közösségi élet.
Ami saját munkáját illeti, dr. Herczeg Ágnes elmondta: megbízásai között szerepel közterületek, magánkertek, történeti kertek, játszóterek, birtokok tervezése, kialakítása.
A tájépítész 1995-ben kezdett el Tihany kertépítészetével foglalkozni. Herczeg Ágnes vezetésével újult meg és virágoztak ki Magyarország egyik legfontosabb kulturális és történelmi helyszínének terei, sétányai.
