Szabó Antal: ha nem akarunk megszabadulni bűneinktől, szolgái vagyunk a bűnnek
„Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, Szenteltessék meg a Te neved, Jöjjön el a Te országod, Legyen meg a Te akaratod, Amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, És bocsásd meg vétkeinket, Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, És ne vígy minket kísértésbe, De szabadíts meg a gonosztól.” Az imához még hozzátartozik ez a későbbről származó befejezés: „Mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.”
Szabó Antal szavai szerint: ne csak egykedvűen mondjuk, hallgassuk, kövessük a Miatyánkot, hanem értelmére is figyeljük. Isten országa már itt a földi valóságban is megjelenhet számunkra, mert „Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá. Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!” (Lukács 17, 20-21). Az első emberpár bűnbeesésével kialakult bennünk a bűnre való hajlam. Mondhatnánk: szeretjük a bűneinket: sokat enni, inni, másokat kibeszélni, megbántani, haragot tartani és még sorolhatnánk… Isten Szentlelke segítségével azonban győzedelmeskedni tud az ember saját bűnös gondolatai felett. Ezáltal pedig egyben győzedelmeskedik rosszra hajló akarata felett is. Ha viszont nem akarunk megszabadulni bűneinktől, szolgái vagyunk a bűnnek. Hitünk akkor válik igazán teljessé, ha hálásak tudunk lenni nem csak a jóért, de a rosszért is: szegénységért, betegségért, gyászért. Az igazság Istennél van. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. (Róma 8, 28-30)