Jó ebédhez szólt a nóta a Wojtyla Házban
„A legnagyobb kecskeméti magyarnóta-kedvelő” - így aposztrofálta Farkas P. József Fejős Jenőt, amikor bemutatta őt közönségének a Wojtyla Ház „színpadán”. Az ismert énekes hosszasan méltatta a nótaszó érdemeit hazánk történelmében, mely - szavai szerint - manapság összekötő kapocs a külföldön élő és az itteni magyarság között, ugyanis segíti az anyanyelv megőrzését olyan távoli helyeken, ahol külhonba szakadt hazánkfiai csupán szórványban vannak jelen. Azonban míg például a 100 Tagú Cigányzenekar kinti előadásain tombol a közönség örömében, itthon nem értékelik az emberek a magyar nótát, sőt szinte szégyellik - jegyezte meg Fejős Jenő keserűen.
Szomorúságának adott hangot, hogy Kecskemét még mindig nem „a magyar nóta fővárosa”, pedig e cím viselését rangos szakmai körök korábban írásban javasolták a város vezetőinek. Ennek pontos okát nem tudta megmondani, csak ennyit közölt: mivel Kecskemét komoly nótás hagyományokkal rendelkezik, melyet teltházas előadásokkal mai napig őriz, tizenegy évvel ezelőtt javasoltuk az akkori városvezetésnek a „magyar nóta fővárosa” cím használatát nagyobb városi rendezvényeken. Három éve harmincegy, itthon és nemzetközileg egyaránt díjakkal elismert előadóművész és együttes írásban is megerősítette e szándékot. Sajnos mégsem történt azóta semmi. (Kissé elszomorodott.)
Ettől kezdve azonban a vidámság kapott főszerepet a Wojtyla Házban. Fejős Jenő több tucat magyar nótát szólaltatott meg fergeteges sikerrel.
Bozó Pálné Kati néni önkéntes szakácsnő ezúttal húslevest és grízes tésztát szolgált fel szilvalekvár ízesítéssel. Az ételosztásban a támogatók is részt vettek. És akik ma a népkonyhán ebédeltek, azok száma meghaladta a százhúsz főt.