Nagyon furán tudta meg Oravecz Imre, hogy díjat nyert - videó
hvg.hu: Távozó fa című új kötetétben angol nyelvű versek is szerepelnek. Mi kellett ahhoz, hogy magyar költőként angolul írjon?
Oravecz Imre: Elhatározás. A köteteimbe korábban is bekerült egy-két angol vers. Amikor 1973-ban először jártam Kaliforniában, két költőbarátommal közösen írtunk verset angolul. Divat is volt akkoriban ez a kollaboráció: vagy soronként más-más írta a szöveget, vagy mindenki kapott tíz percet, hogy papírra vesse, amit akar. Persze az ember sohasem képes idegen nyelven olyan színvonalú verset írni, mint azon, amelyet születésétől ismer, mégis csábítást érezhet erre. Nem gondolom magam ettől angol vagy amerikai költőnek; játéknak érzem, válasznak a kihívásra.
hvg.hu: Ez rímel A hopik könyve című kötetére, amelyben kifejti: nem kellenének határok a kultúrák közé.
O.I.: Ezt írtam? Mostanában a határok emlegetésével nagyon kell vigyázni, migrációs krízis van! Tréfán kívül: a kultúrák mindig is érintkeztek egymással, noha vannak olyanok, amelyek be akarnak zárkózni. A több nyelvet bíró népek, népcsoportok, egyének egyidejűleg több kultúrában élnek, hiszen a nyelv kultúrát közvetít. Mindenhol legalább így kellene átlépni a meglévő határokat!
hvg.hu: Háromszor vágott neki disszidálási szándékkal a világnak, de mindig hazajött. Mi hozta vissza?
O.I.: Sok válasz van, attól kezdve, hogy hülye voltam, egészen addig, hogy ez a hazám. De először igazából nem azzal indultam el, hogy kint maradok, csak úgy alakult, hogy Londonon keresztül végül az Egyesült Államokban kötöttem ki. A nyelvet nem beszéltem rendesen, csak annyi közöm volt az országhoz, hogy a nagyszüleim a XIX. században Ohióba vándoroltak ki. Másodszor már tudtam: nem akarom, hogy a leendő gyerekeimmel ugyanaz történjen, mint velem a szovjet érában. Nem annyira az bántott, hogy az itthoni közegben nem lehetett íróként normálisan létezni. Inkább csak szerettem volna tisztességesen, hazudozás, csalás és megnyomoríttatás nélkül élni. De óriási trauma emigrálni. Mindent elölről kell kezdeni, nincs család, nincsenek barátok, nincs semmi.
