Kriston Vízi József: Játékosok, vígságtévők a Duna-Tisza közén
Immár két évtizede lesz, hogy a Kecskeméten annak előtte nem sokkal megnyílott Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely élére Bánszky Pál művészettörténész (akkor megyei múzeumigazgató) Egerből elhívott.
A legfontosabb feladat az volt, hogy munkatársaimmal együtt megerősítsük a Játékházat, azaz: karakteres arculatot adjunk a mai napig egyedülálló közgyűjtemény működéséhez.
Mindeközben számtalan kiváló alkalom nyílott arra is, hogy a megyeszékhely adta sajátos kutatási lehetőségek mellett a kultúra tradícióit és megújulását alkotó értékekről itt, a Duna-Tisza tágabb közén is állandóan tájékozódhassam. Erre legjobb ismeretszerző forma s módszer volt a néprajz, a honismeret és helytörténet témakörét művelők közös gyűjtőútjain, több napos falu-, tanya- vagy városrész járásokon való együttlét, a két víz között élő emberekkel folytatott tanulságos beszélgetések alkalmával szerzett tapasztalatok összerendezése, majd leírása.
Közreadásukat szintén valamely szakmai vállalás-vállalkozás inspirálta: kutatási beszámolók a kollégák és a nagyközönség előtt, népszerűsítő konferenciákra s összejövetelekre való felkészülés.
Az 1984 óta évről-évre sorra kerülő (múzeumi) kutatási beszámolók penzuma közepette számomra igen jelentős kihívást jelentettek a megye ma is igen színes és változatos nemzetiségének kulturális sajátosságaival foglalkozó személyiségek felfedezése, munkásságuk és emberségük jó példái.
Az évek során megtapasztalhattam, hogy milyen fontos a játék, a játszás és (érdeklődési körömnek, tájékozottságomnak és szakmai jártasságomnak megfelelően) az úgynevezett szokások mibenlétének, az ezzel kapcsolatos helyi és egyedi ismeretek lényegének megragadása s az erről szóló tanulságok átadása. Ehhez az alkalmi, ismeretterjesztő előadások, kiállítás megnyitók, hazai és nemzetközi konferenciák mellett leginkább az oktató munka nyújtott izgalmas és felelősségteljes, de mindig örömteli lehetőséget. Így történt ez a kecskeméti tanító- vagy az egri tanárjelöltek számára vezetett több éves speciálkollégium keretében, majd a Szórakaténuszban megkezdett, országosan is jegyzett és minősített, komplex továbbképzések során.
A jelen kötetben olvasható írások egy részét egyértelműen az e munkában való részvétel csiszolta végleges formájúvá. Most, hogy végre a hon- és népismeret modul" más témakörökkel egyenrangúvá válva helyet kapott az iskolai oktatás mindennapjaiban, e tanulmányok szerzője számára az lenne talán a legnagyobb büszkeség, ha a helyi tantervet készítő pedagógusok haszonnal tudnák forgatni ezt a gyűjteményt. Köszönhetően az alkotó, szellemiekre is serkentő közegnek, a Kecskeméten s egyúttal a Duna-Tisza közén eltöltött tizenhét esztendő alatt 45 jelentősebb írásom született és jelent meg helyi, országos és külföldi fórumokon; a mostani válogatás ezek közül való.
A segítők, bátorítók és barátok mellett külön is megőrzöm Bozsó János festőművész, Farkasné Baksa Andrea óvónő, Hegyi-Füstös László grafikus, Komárominé Győri Ilona gyermek könyvtáros, Kőhegyi Mihály régész, Radó Vilmos színi direktor, Straszer András fotográfus és Sztrinkó István néprajzkutató emlékét.
