„Az irgalmasság arca” Kecskemét – Róma zarándoklat

Az Irgalmasság Szentéve alkalmából ötnapos zarándoklatot szervezett október végén Rómába a kecskeméti Szent Miklós Templomigazgatóság (Barátok temploma). A kezdeményezéshez a széchenyivárosi Szentcsalád Plébánia hívőközössége is csatlakozott. Összesen százöten vettek részt az autóbuszos körutazáson. Útjuk során három fő állomást érintettek: Padovát, Rómát, Assisit, majd végül - mivel ott kaptak szállást - a Trieszti-öbölben, az Adriai-tenger partján fekvő szigetvárosba, Gradoba is ellátogattak. (Fotók: Tódor Norbert)

A zarándoklat egyik mottóját az Irgalmasság Szentévét meghirdető pápai bulla címe adta: „Az irgalmasság arca”. (Ferenc pápa április 11-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapja előestéjén tette közzé a rendkívüli szentévet meghirdető bulláját. A jubileumi év 2016. november 20-án, Krisztus Király, a Világmindenség Ura ünnepén zárul.) A másik jelmondat - Misericordes Sicut Pater („Irgalmasok, mint az Atya”) - a szentév logójáról származik, és Lukács Evangéliumának alábbi soraira utal: „Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas.” (Lk 6,36)

Assisi után - huszonhetedikén délután - Észak-Olaszország keleti csücskében, a Trieszti-öbölben, az Adriai-tenger partján fekvő kisvárost, a térség egyik leghíresebb fürdőhelyét, Gradot jelölték meg úti célként; ott szálltak meg ugyanis az utolsó éjszakán.

A település autóval két középkori úttá alakított gáton megközelíthető festői szigetváros. Az egyik gáton Aquileia felől, míg a másikon Monfalcone felől közelíthetjük meg a kis Velenceként is emlegetett települést.

Körülbelül kétezer éve lakják, akkoriban Aquileia kikötője volt, majd annak vetélytársává is emelkedett. A történelmi belvárost (Grado Vecchia) az 5. században építették ki, miután 452-ben Attila hun király seregei elől, Velencéhez hasonlóan, a környék lakossága Grado lagúnájának szigeteire menekült. 568-ban a longobárdok támadása miatt Friuli pátriárkájának székhelyét is ide telepítették át, ettől kezdve az egyházi építkezés is fellendült.

875-ben a települést csak a velencei hajóhad tengeri győzelme mentette meg a dalmát kalózok dúlásától.

A 19. század második fele óta közkedvelt fürdőhellyé vált.

Huszonnyolcadika délelőttjén a zarándokok szétnéztek a kisváros régmúltat idéző utcáin, néhány órahossza erejéig gyönyörködtek az Adriai-tenger partvidékében, majd buszra szálltak, mély levegőt vettek a hosszú hazaút előtt, majd elindultak Szlovénia irányába.

A szakrális utazás huszonnyolcadikán este ért véget. Nyolc óra előtt néhány perccel állt meg a zarándokok busza a kecskeméti Katona József Színház mellett.

Kövessen minket a Facebookon is!