November 29. péntek, Taksony
Hírek, események 2016. december 3. 13:36 | Szerző/forrás: keol.hu

Mathiász Jánosra emlékeztek

Mathiász Jánosra emlékeztek
Megkoszorúzták december 2-án, pénteken a 95 éve elhunyt Mathiász János sírját a köztemetőben, valamint a katonatelepi kutatóintézetben lévő emlékművét. (Fotók: Komlós József)

A Mathiász János Borrend ebben az esztendőben lett harminc éves. Ebből az alkalomból emlékkönyvet adtak ki, amit a kutatóintézetben rendezett ünnepségen mutattak be. A könyvben nem csak a borrend történetét, és eddigi eredményeiket, hanem Mathiász János, a világhírű szőlész, borász munkásságát is bemutatják.

Az ünnepségen átadták a Mathiász János Borrendi Díjat is, amit ebben az évben Kolozsi R. Gyula vehetett át.

Mathiász János (Ádámfölde, 1838. február 22. - Kecskemét, 1921. december 3.) világhírű magyar szőlész-borász.

Tanulmányai befejeztével Abaúj vármegyénél írnok, majd röviddel ezután főispáni titkár lett. Ám a hivatali munka nem nagyon érdekelte, mellette kétholdas szőlőt vásárolt a kassai Rozália-hegyen és az újratelepített szőlőben néhány év leforgása alatt mintegy 1600 szőlőfajtát, köztük számos francia és olasz eredetűt gyűjtött össze. Fajtagyűjteménye cserepes példányaival először az 1873. évi bécsi világkiállításon vett részt, és velük mindjárt első díjat nyert. A váratlan siker Mathiászt a szőlészeti szakterület élvonalába emelte és több felől is igen rangos meghívást kapott (az orosz cár például felkínálta neki krími szőlőbirtokának vezetői állását).

42 éves koráig hivatalnok volt Kassán, majd felhagyott az állami szolgálattal és az addigi hobbijának, a borászatnak - szőlészetnek szentelte életét. Munkásságának földrajzilag fontos területe Kecskemét környéke, valamint a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék volt.

1880-99 között Mádon és Szőlőskén tevékenykedett, mint id. gróf Andrássy Gyula borászati főigazgatója. Mádon saját borászattal és szőlészettel rendelkezett. Tokaj-Hegyalján meghonosította a csemegeszőlő termesztést, ami ott azelőtt nem létezett.

1890-től Kecskeméten jelentős nagybirtokot vásárolt, és a két működési területe között ingázott. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a Tokaj-Hegyalját 1885-90 között kétszer is szinte teljesen elpusztító filoxéra-járvány után a borászat megmentésében, (csak a szőlőskei ültetvény maradt meg). Kecskeméti birtokáról vagonszám szállította Tokajra az egészséges szőlővesszőket. Ez tette lehetővé, hogy Tokaj-Hegyalja borászata ismét feléledjen.

Kövessen minket a Facebookon is!