Tárogatószó várta ebédre a Wojtyla Központ gondozottait
Képgaléria
A hangszerhez fűződő viszonyáról, az instrumentum történetéről így vallott Szabó Sándor egy, a Montázs Magazin számára adott két évvel ezelőtti interjújában:
„A tárogató gyermekkori szerelmem. Dunapatajon velünk átellenben lakott Nagy Józsi bácsi, aki gyönyörűen tárogatózott. Hangszeréhez senki nem nyúlhatott, de mikor engem felvettek Szegedre, átjött és kezembe adta a hangszerét, hogy azon is gyakoroljak, amikor otthon vagyok. Később, mikor neki már nehezére esett a fújás, szólt, legyen nálam a hangszer, mert álltában csak tönkremegy. Ha jól számolok, akkor éppen 50 éve, hogy próbálok megtanulni tárogatózni.
A közhiedelemmel ellentétben a ma megszólaló tárogatók nem azonosak a Rákóczi korában használtakkal. Azok, az úgynevezett török síp típusú hangszerek, ércesebb hangúak voltak, megszólaltatásuk dupla náddal történt. A szabadságharc bukása után adminisztratív eszközökkel is igyekeztek elhallgattatni őket, hogy a fejedelem emlékét se őrizhessék. Ez majdnem sikerült is, noha azért néhány helyen megmaradtak toronyzenészek tűzjelző hangszereként és temetések búcsúztató hangszereként.
A ma használt tárogatók fejlesztésének ismerjük a történetét. Tudjuk, hogy ez a hangszer úgy kapcsolódik Rákóczihoz, hogy 1860 körül, amikor először merült fel Pesten hamvainak hazahozatala, neves pesti zenészek és a Nemzeti Múzeum munkatársai ismert hangszerészeket kértek fel a meglévő kuruc tárogatók kópiáinak elkészítésére. Az elkészült hangszermásolatok azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, hangjuk már túl érces volt az akkori fülnek. Ezt követően a két nagy hangszergyáros, Shunda Venczel József és Stowasser János párhuzamosan hangszerfejlesztésbe kezdtek, egymással versenyezve. Az új tárogatót végül Shunda helyeztette ipar-jogvédelem alá 1897-ben.
Az új, egynádas hangszer hamar meghódította a magyar szíveket, a gyárak nagy ütemben készítették ezeket. 1906-ban, amikor Rákóczi fejedelem hamvait hazaszállították Kassára, útvonalán már mindenütt, így a kecskeméti vasútállomáson is tárogatószó kísérte. Kecskemétiként itt el kell mondanom, hogy a tárogató több szálon is kötődik városunkhoz. Egyrészt korábbi polgármesterünk, Kada Elek nagyon kedvelte. A kuruc-tárogatónak és egy tárogatósnak emléket állított „A tárogató” című színművében. Ragaszkodott hozzá, hogy a Kossuth-szobor avatásán a városháza erkélyéről tárogató szóljon. Másrészt a kecskeméti Református Temetőben nyugszik Káldy Gyula, a Pesti Opera egykori igazgatója, a kuruc kor zenei anyagának kutatója és az egyik első tárogatóiskola szerzője.
A tárogató különös szerepet kapott Trianont követően a Rákóczi-kultusz ismételt erősödésével együtt. Több dal szövegében feltűnik a tárogató, és szinte valamennyi, később irredentának minősített dallam felcsendült és felcsendül máig e csodálatos hangú hangszeren. A II. világháború után ezért lett nemkívánatos, sőt egyenesen tiltott hangszer. Ezért örül most minden tárogatós, hogy a hangszer bekerült a Magyar Értéktárba. Ilyen történelmi háttérrel, különösen itt Kecskeméten nagy felelősség jól megszólaltatni a tárogatót.”
