„Négycsillagos” ebéd a Wojtylában
Bárdi Sándorné, a szálloda tulajdonosának adománya tette lehetővé ugyanis, hogy a rendszeresen ide járó nincstelenek kissé kizökkenjen a mindennapok szomorú valóságából, és olyan érzés fogja el őket, mintha ezúttal valódi étteremben lennének. A szálloda méltónak bizonyult régi jó hírnevéhez; mindenkinek nagyon ízlett a feltálalt slambuc kenyérrel, süteménnyel.
Az étel nevének hallatán igen sokan elcsodálkoztak; nem tudták, mit is takar pontosan az elnevezés. A szálloda szakácsa - aki az ebédet kiszállította - segített felismerni az óriási bogrács tartalmát: a slambuc nem más, mint egy tésztából és burgonyából készült, szalonnával ízesített pásztorétel. Bográcsban főzik. Ha mégsem abban készítik, akkor viszont nem nevezhető slambucnak - tudhatták meg az ellátottak.
Elhangzott továbbá, hogy hajdú-bihari tájjellegű ételről van szó, valószínűleg a Hortobágyon készíthették először, számos helyen azonban öhömpörköltként tartják számon. Az ország többi részén is főznek hasonló ételeket, azokat viszont más névvel illetik és elkészítési módjuk is eltérhet kisebb-nagyobb mértékben.
Csütörtök lévén Borisz atya, a kecskeméti ortodox hívőközösség lelkipásztora is eljött a szegények közé. Elmondta, hogy húsvétot természetszerűleg a keleti egyházban is kiemelkedő hangsúllyal kezelik, hiszen „Krisztus feltámadott! - mi így üdvözöljük egymást, amire ezt válaszoljuk: Valóban feltámadott”. Hozzátette: „Ha Krisztus feltámadása nem bizonyult volna igaznak, a mi hitünknek, reménységünknek sem lenne semmi alapja, értelme.”