Iványi Grünwald Béla munkássága
Képgaléria
Később Münchenben, majd Párizsban a Julian Akadémián képezte magát. Visszatérve Münchenbe, csatlakozott Hollósy Simon köréhez. 1896-ban részt vett a nagybányai művésztelep megalapításában és vezető mesterként a festőiskola növendékeit korrigálta. A számunkra a leginkább fontos életrajzi mozzanat, hogy 1909-ben alapítója, majd vezető mestere, sőt legnagyobb hatású festőművésze volt a Kecskeméti Művésztelepnek. Iványi már 1906-tól kezdve fokozatosan elvált – nemcsak fizikailag, hanem stílusában is – Nagybányától. 1906-ban Párizst megjárt tanítványai, majd 1907 májusában Budapesten, a Nemzeti Szalonban látott francia festők, különösen Gauguin 56 műve volt rá nagy hatással. 1907-ben rövid ideig Szolnokon találjuk, majd nyíltan felvállalva rokonszenvét az újítani szándékozókkal, az egyik alapító tagja a MIÉNK-nek. A kecskeméti honalapítást egy írásos terv, részletes művészeti program vezette be, melyet maga Iványi fogalmazott 1909. július 17-én. A művész részt vett 1911-ben a Városi Kaszinó (a főhomlokzat hármas oromzatára festett és az azóta sajnos elpusztult allegorikus kompozícióival, s díszterem órás kandallója fölött elhelyezett Uzsonna című pannójával) és a hatvanas években lebontott II. katolikus bérház (az oromfal Hit-Remény-Szeretet falképe) díszítő munkálataiban is. A kolónia egyik főműveként szokás idézni Iványi Grünwald Kertben (Uzsonna) című kompozícióját, melyet egy 1912-es fénykép szerint két példányban is megfestett. A Műkert alapvető lehetőségeit kihasználva Iványi gyakran festett meztelen és felöltözött figurákat egyaránt a szabadban, természeti környezetben, melyhez – elsősorban egyes megrendelések esetén – minden nehézség nélkül kapcsolódhatott az árkádiai boldogság ikonográfiája. Ez a mozzanat, társulva a szecessziós jellegű stilizálással, s a plein air jellegzetességek háttérbe szorításával, szinte általánossá vált korabeli művein. Kecskeméten többször is megfestette – a Műkert és a szomszédos cigányváros (pl. Kecskeméti táj, 1910 k.) mellett – a Barátok temploma előtti Kálváriát. Közülük a legismertebb a Kofák a hóbuckák között (1912), melyen minden egyes képi motívumot (köztük a kékes-lila és rózsaszín „árnyékokat” mutató hóbuckákat) formai redukcióval társítva, sötét kontúrokkal körülhatárolt tiszta, dekoratív színfolttá alakította át. 1912-ben és 1913-ban Olgyay Ferenc mellett Iványi Grünwald vezette a képzőművészeti főiskola növendékeinek szervezett nyári tanfolyamot. Az I. világháború alatt Kecskemét mellett Budapesten is dolgozott, ahol a Csáky utcában népszerű magániskolája volt. 1919-ben sajnos Iványi is távozásra kényszerül városunkból. Az első világháborút követően így, egészen 1940-ben bekövetkezett haláláig, Budapesten élt, de a nyári hónapokat Balatonlellén töltötte. Bejegyzésünket a művész 1912-ben készült fotója mellett, a kecskeméti múzeumban őrzött, s a Cifrapalota állandó képzőművészeti kiállításán is megtekinthető képeivel illusztráltuk.
