Bozsó János Művésztelep: idén is szenvedélyük az alkotás
Képgaléria
- A tábort 1997. május 10-én nyitottuk meg első alkalommal Kecelen. Azóta tizenkilenc év telt el, és mivel eleinte kétszer volt egy évben, most rendezzük a harmincegyediket - idézi a kezdeteket Schindler János, aki az időközben elhunyt Bozsó János kecskeméti tájfestővel közösen álmodta meg az alkotóműhelyt még 1996-ban. Eleinte Kecelen gyűlt össze hat művész: Bozsó János, Seres János, Szappanos István, Walter Gábor, Ambrus Lajos és Mártonfi Benke Márta. Közülük már csak a legutóbbi él. - Tíz stabil tagja van jelenleg a közösségnek, akiket rendszeresen hívunk, a többiek váltják egymást. A teljes létszám tizenkettő-tizenöt fő között szokott alakulni. Ezúttal tizenkét festőművész tartózkodik Császártöltésen, ahová négy éve „költöztünk be”. Kora reggeltől akár késő estig folyhat a munka, ki meddig bírja. A szponzorok többsége keceli, azonban akad köztük kiskunhalasi, bócsai, sőt budapesti is - ad átfogó képet a művésztelep életéről Schindler János, aki a műhely egyik fő mecénása.
Schleif Sándor Újvidékről érkezett. Harmadik alkalommal vesz részt az alkotótábor munkájában. Egyik festőtársa, Kossuth Tivadar ajánlotta személyét. Ennek alapján hívta meg őt Schindler János. Szereti az alföldi sík vidéket - mondja, ugyanis Óbecsén született, ahol „szintén nincsenek hegyek”. - Festményeimen figurális és absztrakt elemek egyaránt felfedezhetők. Szeretem az olyan emberi vonásokat, melyekből sok minden kiolvasható - mutatja be összefoglalva, mi fogja meg leginkább az emberi élet egy-egy valóságelemében.
Csuta György Békésen lakik, ott is született. Büszkén meséli, hogy a város díszpolgára, Pro Urbe díjjal tüntették ki, a Magyar Kultúra Lovagja, Békés megyei Príma díjas. 1970 óta rendszeresen kiállít itthon és külföldön, a Bozsó Művésztelep visszajáró vendége. Huszonhat éve szervez festő alkotótábort szülővárosában, ahol eddig több mint háromszáz művész fordult meg huszonnégy országból. - Modern tájképeket festek, meg figurális életképeket, például úgynevezett freskótöredékeket. Alföldi ember lévén szeretem a sárga szín különféle árnyalatait. Képeim könnyen felismerhetőek erről. A művészettörténészek ezt „csutasárgaként” emlegetik. Az adott tájat „átírom” sárgába és árnyalataiba. Ezek ugyanis a föld színei – foglalja össze festészetének fő irányait a békési művész. Majd elmondja: sokat alkot biblikus témában. Egyebek közt Krisztus ábrázolásokat fest a mai kor jelenségeinek művészi kifejezésére, mert „az idők változnak ugyan, de Isten örökké velünk van”.
Várkonyi János békéscsabai festőművész négy éve kap meghívást az alkotók csoportjába. Elmondta, minden évben várja a kollégákkal való találkozást. A szakmai eszmecseréket ugyanott folytatják, ahol korábban abbahagyták. Minden művész életében fontos, hogy legyenek olyan alkotótelepek, amelynek a szellemisége, aurája elősegíti az adott alkotó fejlődését. Ez a tábor ilyen, a szervezés kiváló, jelentette ki Várkonyi János.
Alim Adilov üzbég származású, Solymáron élő művész is évek óta visszatérő tagja a tábornak. A szentpétervári Repin Képzőművészeti Akadémia egykori diákja figurális és tájképeket készít. Erős kontúrokat használ munkája során. Hangsúlyozta, minden évben egy jó csapat tagja lehet, a művészek egymást inspirálják a munka során; közben különböző technikai fogásokat sajátítanak el, és felhívják egymás figyelmét a felhasználandó anyagok minőségére is, fogalmazott a művész.
Az alkotótábor idei résztvevői: Schleif Sándor, Kossuth Tivadar, Sáli Róza, Csuta György, Alin Adilov, Várkonyi János, Pósa Ede, Lőrincz Ferenc, Palásti Renáta, Gróf Zoltán, Bottyán Mariann, Krokker Krisztina.
