Szabó Antal a tálentumok példázatáról
Ebben az esetben Jézus csupán egy példázatot mondott el, nem igaz történetet. Mégis nagy igazságokat ismertetett általa – hangzott el az előadáson.
Mégpedig a következőket:
Az élet egy megbízatás. A példázat azzal kezdődik, hogy egy gazda három szolgájára bízta vagyonát. A rájuk bízott pénz nem ajándék volt. Nem is lett az övék soha. Csak azért kapták, hogy sáfárkodjanak vele. Ez volt a megbízatásuk.
Isten ma is így cselekszik. Minden gyermekére bíz valamit. Kire kevesebbet, kire többet. S azért teszi, hogy az Ő dicsőségére használják fel, illetve kamatoztassák a rájuk bízottakat.
Mindenki tudhatja, mit és mennyit bízott rá az Úr. A szolgák előtt nem volt titok, ki mit és mennyit kapott. Nem kellett találgatniuk.
Az Úr ma is tudomásunkra hozza, mit bízott ránk, illetve, hogy mi a feladatunk. Csak adjuk át magunkat neki teljesen; engedjük, hogy Szentlelke uraljon és vezessen; kérjük vezetését; meg figyeljünk az Igére, mások megjegyzéseire, és hajlamainkra. Akkor felismerjük, mi a megbízatásunk.
A megbízatás felelősséggel jár. A gazda elvárta, hogy szolgái megsokszorozva adják vissza a tálentumokat.
Isten is arra vágyik, hogy kamatoztassuk mindazt, amit ránk bízott. Legyen az bizonyságtétel, közbenjáró ima, betegápolás, szegények támogatása, vagy bármi más.
Amit nem használunk, azt elveszítjük. Az egy talentumos ember nem kamatoztatta a reá bízott pénzt. Ezért Ura elvette tőle az egyet is. Így van ez az élet minden területén. Például ha állandóan ágyban maradunk, elveszítjük erőnket. Ha sokáig keveset eszünk, elveszítjük étvágyunkat. Ha visszavonulunk, idővel elveszítjük életkedvünket. Ha zongoristák lévén nem gyakorlunk, visszaesünk. Ha korcsolya bajnokok lévén nem edzünk, versenyképtelenek leszünk. Ha Isten gyermeke lévén rendszeresen nem olvassuk a Bibliát, nem imádkozunk, és nem járunk gyülekezetbe, lelki értelemben elgyengülünk. Vagyis ha nem használjuk, amit kaptunk, elveszítjük azokat. Ezért ne fáradjunk el a reánk bízottak kamatoztatásába!
Amit használunk, az kamatozik. A példázat szerint a befektetett pénz kamatozott. Sőt azzal együtt a megbízatás is növekedett. Ugyanis, amikor a gazda megjött, akkor a hasznos szolgáknak még nagyobb feladatot adott.
Így van ez a lelki életben is. Isten ránk bíz egy képességet. Ha engedelmesen megkezdjük alkalmazását, azt vesszük észre, lassan egyre több lehetőség nyílik meg előttünk. Meg egyre több ötletünk is támad a kapott képesség felhasználására.
A megbízhatóság és hűség mindennél fontosabb! Nem az a fontos, hogy ki mennyi talentumot kapott, hanem ki hogyan bánik azzal, amit kapott. A gazda tudta, kire mennyit bízhat. A leggyengébbnek adta a legkevesebbet. De annyit ő is igazán befektethetett volna. Mivel nem tette, megharagudott rá. Viszont egyforma elismerésben részesítette az elsőt és másodikat, pedig nem egyforma összeget hoztak neki vissza.
A mi életünkre is ugyanez vonatkozik. Akik hűen és kitartóan szolgálják az Urat, azokat Ő egyforma dicsben tartja függetlenül attól, hogy kitől mennyi talentumot kap vissza. Ezért, ne fáradjunk el soha Jézus Urunk szolgálatába. Ő minden hűséges és megbízható gyermekét gazdagon megjutalmazza.