Izgalmas nők, esetlen férfiak – Cseke Péter A testőr bemutatójáról
A testőr kecskeméti bemutatójáról a darab rendezőjével, Cseke Péterrel beszélgettünk.
• A Játék a kastélyban és a Liliom után A testőr a 3. Molnár-színmű, amelyet irányítása alatt bemutat a kecskeméti teátrum. Miért tartja fontos szerzőnek, akinek a műveit érdemes időről-időre elővenni?
• Molnár darabjai olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek mindenkihez utat találnak. A századforduló világát eleveníti meg, a helyszín általában a világvárossá váló, polgárosodó Budapest, ahol egymást érik az érdekes figurák. Molnár ismerte a pesti flaszter minden titkát, kis- és nagypolgárok, bohémek, színészek, szélhámosok, csavaros eszű szépasszonyok lakják be darabjait. A nők szinte kivétel nélkül kiszámíthatatlan, okos, talpraesett, izgalmas teremtések, míg a férfiak rendszerint esetlen, védtelen, kiszolgáltatott, helyüket kereső, kicsit szánalomra méltó figurák. Kivételt csak a tollforgatók képeznek: az írók, drámaírók, újságírók, akik nagyon elmés, ötletgazdag, magányos fickók.
• A testőr önéletrajzi ihletésű mű, nem is akármilyen háttérrel.
• A színésznők voltak Molnár Ferenc gyengéi. Három évig tartó ostrom után sikerült közel kerülnie a több darabjában is főszerepet alakító Varsányi Irénhez, aki azonban - egy rövid elbizonytalanodás után - kitartott férje és gyermekei mellett. Molnár nem adta fel, ezért a férfi párbajra hívta az írót. Szerencsére ép bőrrel megúszták mindketten, ám Molnár Ferenc képtelen volt belenyugodni abba, hogy le kell mondani szerelméről. Végül öngyilkosságot kísérelt meg, amelyről szinte az összes lap beszámolt. Ez a szerelem ihlette A testőr történetét, s Molnár Ferencet mélyen megdöbbentette, hogy a darabon, amelyben élete nagy drámáját akarta megfogalmazni, a nézők jókat kacagnak.
• Megmaradt a történet a darab eredeti idejében?
• Eljátszottam a gondolattal, hogy közelebb hozom a mához, de rá kellett jönnöm, hogy lehetetlen. Molnár meséinek megvan a maguk kora, és a közönség anélkül is érzi aktualitásukat, hogy a jelenbe helyeznénk. Régi meggyőződésem, hogy nem kell Hamletnek motorral bejönni a színpadra ahhoz, hogy értsük: egy mai fiatalember dilemmáit, kérdéseit fogalmazza meg.
• Mi a fő konfliktus?
• Az egész történet egy fikció körül forog. A férj ismert színész, aki tisztában van vele, hogy felesége egyetlen korábbi kapcsolata sem tartott 6 hónapnál tovább. Most, hogy házasságuk elérkezett a bűvös hatodik hónaphoz, attól tart, hogy a hölgy iránta is elveszítheti érdeklődését. Ennek szeretne végére járni, amikor elhatározza, hogy próbára teszi a nő hűségét. Miután kideríti, hogy felesége vonzódik az egyenruhás férfiakhoz, testőrnek adja ki magát. Egyszerre jelent próbatételt a hölgy számára, ugyanakkor benne van az a jó adag elkeseredés is, ami egy férfit odavezethet, hogy akkor is vágyik asszonya szerelmére, ha pontosan tudja, hogy egy másik emberbe, egy másik személyiségbe szeretett bele. Történik mindez olyan molnári zsenialitással, hogy az író előre megmondja mi fog történni, a néző pedig a kiváló dialógusok és nagyszerű színészi helyzeteken keresztül végigkísérheti, hogy valóban megtörténik minden.
• Van kedvenc mondata a darabban?
- A mű sokszor idézett mondata úgy hangzik, hogy „Az az igaz, öregem, amit egy asszony hazudik." Ebben a játékban a hazugság és az igazság úgy váltakozik, hogy aki éli a helyzetet, sokszor maga sem tudja, hogy meddig tart az igazság, és hol kezdődik a hazudozás. Azt remélem, hogy a közönség sokat vitázik majd azon, vajon az asszony átlátott-e a szitán, vagy esetleg sikerült a nagy terv. Nagyon kíváncsi vagyok a nézők véleményére, ezért elképzelhető, hogy megkeressük a módját, hogy ezt valahogy meg is tudakoljuk.
