A Wojtyla Házban mutatták be Garaczi János önéletrajzi kötetét
Képgaléria
A könyvet kézbe véve egy kihívásokban gazdag, rendkívül izgalmas életút állomásait ismerhetik meg a magyar gasztronómia tartalmas világában szívesen kalandozó olvasók: hogyan lett a kecskeméti tanyavilágban nevelkedett, tehetséges fiúból az Aranyhomok Szálló, majd a lajosmizsei Tanyacsárda séfje, a bográcsos főzés, az ökörsütés szakértője, nemzetközi hírű mesterszakács.
A számtalan hazai és külföldi szakmai díjjal kitüntetett szakácsművész fontosnak tartja, hogy környékbeli alapanyagokat felhasználva helyi ízeket kínáljon a Tanyacsárda vendégeinek. Étlapjai sikeresen ötvözik az alföldi gasztronómia hagyományait és a modern konyhaművészet újdonságait.
Garaczi János felidézte életpályáját: – Helvécián születtem 1947-ben. Szakács szakmunkásvizsgát 1964-ben, mestervizsgát 1980-ban, felsőfokú áruforgalmi vizsgát 1982-ben tettem. Konyhafőnökként tevékenykedtem az Aranyhomok Hotelben 1970 és ’75 között, a Tanyacsárdában 1976-tól 2007-ig – utóbbinak napjainkig ügyvezető igazgatója vagyok. Szakmai tapasztalataimat éttermek egész sorában szereztem, a teljesség igénye nélkül: Dióhéj, Beretvás, Hírös, Jófalat, Toronyház, és még hosszasan sorolhatnám.
– Szüleim, akik helvéciai gazdálkodók voltak, javasolták, hogy a vendéglátóiparban helyezkedjem el. Édesanyám mondta is: „fiam, szakácsként soha nem leszel éhes”. Minden nap 12 kilométert kerékpároztam Kecskemétre, hogy tanulhassak. Megéreztem a szakma nagyszerűségét, s egyre jobban beleszerelmesedtem a szakács mesterségbe. Mindig újabb és újabb kihívásokra vágytam – kerültek felszínre a kezdetek.
– A kecskeméti Dióhéj étteremben sajátítottam el a főbb gyakorlati fogásokat, Garasi Károly üzletvezetőtől rengeteget tanultam. Amikor Karcsi bácsi megkérdezte: „Hogy vagy fiam?”, azt kellett válaszolni: „Nem jól, mert ma még nem dolgozhattam”. Ő adta az első lökést a pályán.
– „Kicsi, te holnap is ide jössz!” – parancsolták feletteseim a honvédségi kiképzés első napján, miután megkóstolták a kosztomat. Tizennyolc évesen ezerkétszáz emberre főztem a reptéren.
– Gömöri Ferenc hívott, hogy egy klasszikus pusztai programmal egybekötött vendégfogadást kellene kialakítani, így született meg annak idején a régi 5-ös országút mentén a Tanyacsárda. Ezt fejlesztettük folyamatosan tovább. Elismerő címek garmadát gyűjtöttük be az évtizedek során.
Garaczi János ma úgy érzi, a Jóisten kárpótolta, amiért nem fogadta el a Japánban, Hollandiában és másutt külföldön felkínált állásokat, mert később a Tanyacsárdán keresztül bejárhatta szinte az egész világot. Határon túl legtöbbet Svájcban dolgozott.
Éttermükben megannyi híresség megfordult. Vendégeskedett náluk Károly walesi herceg, Mihail Gorbacsov, Larissza Gorbacsova, Franz Beckenbauer, Puskás Öcsi, Kabos László és Hofi Géza is. Utóbbi megjegyezte, amikor a kecskeméti Honvéd Kórházból „kiszökve” felszolgálták neki kedvenc ételét – vörösboros lábszárpörköltet aprógaluskával –, hogy: „ölég jó” – ami nála komoly dicséretnek számított.
A Gundel- és Venesz-díjas mesterszakács azt is elárulta, hogy három lánya született, akik „apjuk távolléte ellenére jól tanultak”, így orvos, adóügyi szakember, illetve vendéglátós vált belőlük. És azt is megtudhatták a Wojtyla Ház gondozottjai, hogy Garaczi János a „Gasztronómia követe” kitüntető cím várományosa.
A kiváló mesterszakács látogatása utolsó momentumaként százhúsz adag alföldi gulyáslevest és lekváros tejespitét szolgált fel – kenyér, sütemény kíséretében.
