Papagájbemutató a Wojtyla Házban
Képgaléria
Nem csupán mutatóba hozták a három, alig pár hónapos madarat a népkonyha gondozottjainak, meséltek is róluk, hisz gondoskodó kezeik között kaptak életet, most pedig nagy-nagy szeretetben cseperednek a kecskeméti Czinege madárbirodalom lakóiként.
– Egyszer kérdezték tőlem, miért foglalkozom papagájokkal. Czinegének hívnak, mi mással foglalkozhatnék, mint madarakkal - kezdte beszámolóját István némi humorral vegyítve.
Azt is elárulta, hogy a nagytestű szárnyasok meglehetősen hosszú életűek. Monogám természetűek, vagyis életre szólóan választanak párt maguknak, majd közösen nevelik fiókáikat.
Befogott madarat tilos behozni az országba. Kizárólag tenyésztett példányokat lehet árusítani, szakhatósági engedéllyel – tudhatták meg a szociális intézmény ellátottjai.
Az afrikai szürkepapagájok például fokozottan védettek, minden egyednek zöld színű „személyi igazolványa” van. A jákó gyorsan alkalmazkodik, viszont hamar „elpofátlanodik”; idővel feszegetni kezdi a határokat. Ha világra jön egy madár, az anya adataival együtt jelenteni kell a szakhatóságnak. „Sárga papírral” cserélhetnek gazdát a díszállatok. Az okmányokat bármikor kérhetik, annak hiányában elkobozhatják házikedvencünket, „mondjuk, amikor a szomszéd feljelentést tesz, mert papagájunk túl hangosan rikácsol”.
– A tenyésztett díszmadár nem tudja, mi a szabadság. Olyanok, mint a gyerekek; örökké foglalkozni kell velük. Ha egy „kézzel nevelt” madarat sokáig magára hagynak, „bestresszelnek”, nagy idegességükben „konyhakészre” tépik magukat, legfeljebb a fejükön marad néhány toll. Emiatt nyaralni sem igazán lehet nyugodtan elmenni, mert az ingatlanok biológiai környezete más és más, előfordulhat, hogy időközben elpusztul a papagáj. Tehát ilyen jószágokat tartani óriási felelősséggel jár – figyelmeztetett István.
