Szegények Akadémiája: Fejezetek a tanyai közigazgatás megszervezésének történetéből
A szociális létesítmény rászorultjai megtudhatták, hogy Kecskemét városa a maga módján igyekezett mérsékelni a külterületi tanyaépítési lehetőségeket, ezért 1834-ben úgy határozott, hogy csak a 25 holdon felüli birtokokra szabad tanyát építeni. Ez a szigorítás 1872-ben már 15 holdra mérséklődött, majd a későbbiek során tovább módosult a tanyaépítőknek kedvezően.
A 20. század első évtizedének végére már olyan jelentős számú lakosság élt a külterületi tanyákon, hogy mindenképpen foglalkozni kellett a velük való, állandó jellegű kapcsolattartás valamiféle megoldásával. Annál is inkább szükség volt erre, mert az itt-ott kifejlődőben lévő apró falumagok az önállósodás felé vették az irányt.
– Az I. világháború előtt a mai értelemben vett tanyai közigazgatás jószerint ismeretlen fogalom volt, sőt magával a tanyakérdéssel is nehezen boldogultak az illetékesek. Megoldást keresendő, a Magyar Gazdaszövetség 1909-ben Palicsra kongresszust hívott össze, s ott megbízta Czetler Jenő miniszteri tanácsost, hogy a tanyakérdést közvetlenül a tanyavilágban tanulmányozza és észrevételeit, javaslatait a hogyan továbbra, terjessze az illetékes szervek elé – tette hozzá a főlevéltáros.
A remek stratéga és államigazgatási szakember Kada Elek, Kecskemét város polgármestere, meg sem várva a palicsi kongresszus megbízottjának vizsgálati eredményét a város központjától mintegy 27 km-re lévő Monostor és Bugac puszták közepén egy önálló település helyét jelölte ki, s a maga részéről a továbbiakban mindent megtett annak érdekében, hogy a fejlődőképességét elősegítse – hangzott el egyebek mellett az előadáson.