Kirgizisztánba „látogattak” a wojtylások
– Szovjet életérzés és nomád gondolkodás diktatórikus politikai berendezkedéssel keveredve. Egyik oldalon barátságos fogadtatás, másrészt viszont a nyakunkra küldtek egy kísérőt, aki tapodtat sem mozdult mellőlünk, mintha csak Észak-Koreában lettünk volna. Tradicionális zene a színpadon, de a taxikban popzene szól. Ilyen kettősség figyelhető meg mindenütt a mai Kirgizisztánban. A közismert dorombjátékos röviden ekképp summázta közép-ázsiai tapasztalatait a Wojtyla Ház szegényeinek, majd képek jelentek meg a vetítővásznon „Ázsia Svájcáról”.
Odafelé a kazahsztáni Almatyn keresztül vezetett útjuk, ahol betértek a helyi piacra, ami nagyjából úgy festett, mint nálunk egy vásárcsarnok a 70-es években. Benne ló-, birka- és kecskehússal, különféle sajtokkal, kumisszal, vagyis erjesztett lótejjel – mondta.
– A buszoknak nincs menetrendjük, akkor indulnak, amikor teljesen megtelnek utasokkal. Ha nincsenek teli a járművek, előfordulhat, hogy estig sem moccannak a kiszolgált állapotú, meglehetősen koros, rozsdaette Mercedes Sprinterek – más típussal nem is találkoztunk. Ráadásul gyakran az sem igazán derül ki egyértelműen, valójában hová is megy a mikrobusz – szemléltette a helyi közlekedés sajátos vonásait.
– A lovat úgy használják a gyerekek, mint nálunk a kerékpárt. A lótaxi lényege: ülj fel a hátára, mivel nyereg nincs rajta, és menj, közben pedig kapaszkodj az állat sörényébe – folytatta beszámolóját a dorombjátékos, aki a kirgiz kereskedők által árusított farkasbundákat is bemutatta az egyik vetített képen.
A Nomád Világjátékokról kifejtette: tavaly szeptemberben harmadik alkalommal rendezték meg a közép-ázsiai régió házi olimpiáját, a világ legnagyobb tradicionális sportviadalát Kirgizisztánban, a festői Isszik-tó partján fekvő Cholpon-ata városában és a közeli Kircsin völgyben, a Tien Shan hatalmas hegyei között. A tornán – melynek megnyitóján Magyarország miniszterelnöke is megjelent – magyar versenyzők úgyszintén részt vettek, négy arany-, négy ezüst- és négy bronzérmet szerezve hazánknak.
Szilágyi Áron zárásként kirgiz dallamokat szólaltatott meg dorombján – zajos tapsvihar kíséretében.