Ács Imre a hazai gasztronómiáról
Képgaléria
A gasztronómia alakulását leginkább négy tényező befolyásolja: a történelmi múlt, a vallás, a földrajzi fekvés és a divat. Javarészt ezek együttesen határozzák meg mai ételeink alapanyagait, ízvilágát – derült ki Ács tanár úr szavaiból.
A magyar konyha története egészen a honfoglalásig nyúlik vissza. A magyarság nomád korszakából kevés feljegyzés maradt ránk a táplálkozást illetően. A velünk rokon népek közül az osztjákok bab- és kukoricalevest főztek. A csuvasok, azerbajdzsánok darából és marhahúsból készült levesfélét, jaskát fogyasztottak. Ebből az időből származik a szárma, a mai töltöttkáposzta elődje is.
A százötven évig tartó török uralom domináns szerepet játszott a magyar konyha formálódásában. A törökök vallásuk okán nem ehettek disznóhúst, ezért akkortájt terjedt el a magyarok körében a sertéstartás, mivel e háziállatokat nem kobozták el a portyázó török csapatok. Ennél fogva a magyarok nagymértékben rászoktak a sertéshúsra, ami egészen máig meghatározó eleme étkezési kultúránknak.
Bécstől nyugatra, ahol nem járt a török, kevésbé népszerű a sertéshús. Arrafelé inkább borjú- és marhahúst, illetve szárnyasokat fogyasztanak – tudhatták meg a wojtylások.
Amint azt is, hogy szintén a törököktől vettük át a kávét, a búzát, illetve a pirospaprikát, valamint a mézet, de a pulyka és a páva is általuk terjedt el ebben a térségben.
Itália felől pedig tésztafélék érkeztek vidékünkre.
A fagylalt már Mátyás király korában is kedvelt csemegének számított, jégvermekben tárolták a „hidegnyalatot” – hangzott el sok más érdekesség mellett a Wojtyla Akadémia programsorozat keretében.
