Érseki látogatás Szabadkán
A szentmisén részt vettek és koncelebráltak a város papjai, a hívek pedig teljesen megtöltötték a város legősibb templomát. Jelen volt Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is.
Az ünnepi esemény kezdetén Zdenko Gruber gvardián köszöntötte az érseket.
A főpásztor homíliájának kezdetén Szabadka szülöttének, Kosztolányi Dezsőnek szavait olvasta fel az egyházi évről. E gondolatsort Kosztolányi akkor írta, amikor még nem tért meg. Így ír: „Olyan páratlan, tündöklő vallás egy sincs, mint a tiétek. Tiszta költészet… Ti nem is sejtitek, milyen széppé és változatossá tettétek az életet, amely magában fárasztó és unalmas. Ti ünnepeitekkel részekre bontottátok az évet. Szolgálatába állítottátok fel a csúcsokat: építészetben, szobrászatban, festészetben, zenében, költészetben egyaránt.
Amikor megjön a december, hajnali misét tartotok. A hajnali kék ködben lámpásos emberek bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé, és teli torokkal énekeltetitek az »Ó fényességes szép hajnal« kezdetű ódon adventi éneket. A nappalok egyre rövidebbek lesznek, a sötétség egyre sűrűbb és hosszabb. És ti azt mondjátok: nem kell félni. Majd jön valaki, aki elűzi a sötétséget és sose látott fényt gyújt a világnak. Az adventi emberek remélnek és várják a fényt. Olyan szép mindez, hogy az egyházhoz akkor sem volna szabad hozzányúlni, ha Isten nem volna sem égben, sem bennünk. Ha valami szörnyű hatalom kipusztítaná a világból a virágokat, a színeket és hamuszürkévé tenné a földet, vagy eltörölné a modern ember játékszerét, a sportot, nem okozna akkora kárt, mintha az egyházat törölné el.”
A főpásztor kiemelte: az ember nem elégszik meg a saját világával. Mindig többre vágyik, s ennek a többnek a végén mindig ott áll Isten. Ő jön közel. Az emberiség várt, de az idők teljességében eljött a Messiás beteljesítve a várakozást.
„Vessük le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit” – az érsek Szent Pál szavairól elmélkedett a napi szentlecke kapcsán. – Bár költői kép ez, de van lényeges valóságtartalma is: a kriminalisztika adatai szerint ma is éjszaka követik el a legtöbb bűncselekményt, a sötétség leple alatt. Ezért is írja Szent Pál, hogy a sötétség tetteit le kell vetni: a háborúságot, az erőszakot, az Istentől való eltávolodást. A világosság fegyvereit kell felölteni. Pál maga elé képzelt egy római katonát, és felsorolta ruházatát: a hit páncélját, az üdvösség sisakját, a bátorság kardját. Ezek azok az erények, amelyeket a keresztény embernek fel kell öltenie. Ezt a fegyverbe öltözést egy rejtélyesebb metaforával teszi teljessé: „Öltsétek magatokra Krisztust!”
A színészet lényege, hogy amikor a művészek felmennek a színpadra, igyekeznek hasonulni ahhoz, akit játszanak. Ben Kingsley képes volt harminc kilót lefogyni, hogy eljátszhassa Gandhi szerepét. Krisztus magunkra öltése nem szolgai utánzás, hanem a szellemiség felvétele. Mit tenne a helyemben Jézus Krisztus? Magunkra ölteni annyit jelent, mint úgy élni, ahogy ő élne – szögezte le Bábel Balázs érsek. – A keresztség szentsége után ebben erősít meg a bérmálás szentsége. Erőt ad, hogy a világban éljük meg Jézus Krisztus lelkületét. A Diognétoszhoz írt levél tanúskodik arról, hogy az őskeresztények külsőleg olyanok, mint a többiek, de életük teljesen más. Megélték mindazt, amit Jézus tanításából leszűrtek, s minden körülmények között megtartották.
Beszéde végén a főpásztor a bérmálkozókhoz szólt: megkapják a Szentlélek ajándékait, ezért kérni kell az ő erejét. Fel kell ébreszteni a krisztusi élet utáni vágyakozást. Aki vágyakozik Krisztusra, missziót is folytat. A bérmálás egyben misszió, küldetés is. El kell menni, hogy hirdessük az evangéliumot, életkörülményeinknek megfelelően. Az ehhez szükséges erőt kapjuk meg a Szentlélek által. Ő adja meg a kitartás lelkületét.
Bábel Balázs érsek beszélt a közelgő eucharisztikus kongresszusról, és szeretettel hívta meg Délvidék népét a kongresszus programjaira.
A város papjai és hívei a szentmise végén a bácsi vár kapujáról készült festménnyel köszönték meg a főpásztornak a látogatást.
