Vesszőt szenteltek a Dimenzió Borászat szőlejében
Képgaléria
A népi hagyomány szerint Vince napján a szőlősgazdák egy-egy vesszőt levágtak. Vízbe állították és a rügyek kihajtásából következtettek arra, hogyan erősödött meg ősszel a vessző és az eddigi téli fagyok okoztak-e kárt a rügyekben. Mindezek tükrében pedig megtervezhették a tavaszi metszés menetrendjét.
Tizenegyedik alkalommal elevenítették fel a Szent Vince napi vesszőszentelés hagyományát a miklóstelepi Dimenzió Borászat birtokán. A Kunsági Női Borrend és a Mathiász János Borrend tagjai a Wojtyla Barátság Központ önkéntesei kíséretében vették szemügyre a szőlővesszőket.
A ceremónia első részében a szőlőültetvényen Farkas Pál, a Wojtyla munkatársa köszöntötte a résztvevőket, kiemelte, ezúttal is együtt rendezik meg Szent Vince- és a Magyar Kultúra Napját. Ezt követően a szőlővesszőket Bajkó Zoltán izsáki plébános áldotta meg. Az atya néhány szóban méltatta Szent Vince áldozatos életútját.
A város részéről Szeberényi Gyula Tamás alpolgármester szólt. – A kultúra nagyon színes dolog, nemcsak a könyveket, a művészeteket foglalja magában. Benne van szinte minden, ami az életünkhöz hozzátartozik, ami emberré tesz minket. Így a Magyar Kultúra Napján méltán ünnepelhetjük a bor- és szőlőkultúrát is – jegyezte meg az alpolgármester.
A házigazdák nevében Kovácsné Drabant Katalin borász elmondta: idén is bíznak Isten áldásában, a jó időben, hogy a termés jó legyen. Több mint tíz éve ápolják a Szent Vince napi hagyományokat, és ezt a jövőben is folytatni szeretnék.
Az esemény a borházban folytatódott, ahol elsőként Tódor Norbert, a Wojtyla munkatársa a pápa és a bor kapcsolatáról tartott rövid előadást, külön kiemelve Szent II. János Pál pápa életét, aki 100 évvel ezelőtt született, és 15 éve halt meg.
Egy újabb szakmai előadással folytatódott a rendezvény. Dr. Németh Krisztina, a katonatelepi NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet tudományos főmunkatársa a szőlő és a bor 2019-es útjáról osztotta meg tapasztalatait.
– 2019-ben nem volt szokványos az időjárás. Hideggel indult, aztán márciusig melegedett, majd április-májusban lehűlt, ami a szőlő életére is kihatott. Akkor érkezett a lehűlés, amikor a szőlővesszők fakadoztak, az időjárás pedig visszafogta a fakadást. Januártól áprilisig nagyon száraz időszakot éltünk meg, négy hónapig alig volt csapadék, ami szintén hátravetette a kihajtást. Majd májusban és júniusban szinte egyszerre zúdult ránk hatalmas csapadék. Nyáron az óriási meleg felgyorsította a folyamatot, de károkozók is megjelentek, például a peronoszpóra és a feketerothadás. Azon termelők, akik erre nem készültek fel időben, sajnos odaveszett a termésük. A csapadékszegény, aszályos nyár a fiatal ültetvényeknél száraz, csörgős leveleket eredményezett. Szeptemberben jól jött az újabb csapadék, és a meleg is sokáig kitartott. A hőségnapok száma elérte a 67-et, ami 12-vel több volt, mint egy évvel korábban. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a szőlő cukorfoka magasabb lett, ami megfelelőnek tekinthető. A meleg napokat – 2018-hoz képest – hidegebb éjszakák követték, így a savtartalom alacsonyabb lett, ami szintén kedvező a bor minősége szempontjából. Régiónkban a termésátlag egy picit magasabb lett az országos átlagnál, hektáronként 78 mázsa. 700 hektáron összesen 54 ezer 837 mázsa szőlő termett, a felvásárlási árak viszont rendkívül alacsonynak bizonyultak. Az Alföldön legnépszerűbb a Bianca, a Cserszegi Fűszeres és a Kékfrankos – részletezte, majd áttért az idei termés prognózisára.
– Egyelőre fagykárok nem történtek, de még kiszámíthatatlan, mit hoznak a fagyos szentek. Mindenképpen bízunk idén is a jó termésben – mondta végezetül.
Majd Farkas P. József, a Wojtyla Barátság Központ alapító-igazgatója – a házigazdák iránti tisztelete jeléül – egy festményt adott át Drabant Katalinnak.
Az ünnepi alkalom borkóstolással, szeretetvendégséggel zárult.
