Magányosan elhunytakat kísértek utolsó útjukra a wojtylások
Az elhunytak között nyolc felnőtt és két halva született csecsemő volt. Szolid gyászszertartás keretében vettek tőlük végső búcsút a ravatalozónál, majd a közös sírhelynél név szerint emlékeztek meg róluk. A kriptában már sok-sok elhunyt hamvait őrzik, a sírkövön pedig mindenki nevét és a születési-halálozási dátumát egy-egy fémtáblán örökítik meg.
A ravatalozónál először Farkas Pál, a Wojtyla Ház munkatársa szólt. Megjegyezte, az elhunytak valószínűleg nem az élet napos oldalára születtek. A két halva született csecsemő ráadásul még a napfényt sem láthatta meg soha. Hozzátette: nem ismerik az elhunytakat .E testvéreikért rokonok, barátok, ismerősök sem jelentkeztek, így nem volt senki, aki ott legyen a temetésükön. Vallják: mindenkinek jár a tisztességes végső búcsú.
Ezt követően Tódor Norbert, a Wojtyla munkatársa egyházi ihletésű beszéddel emelte a szertartás hangulatát.
A wojtylások öt felnőtt férfi, három nő és két halva született leánygyermek hamvait kísérték el utolsó földi útjukra, a közös kriptánál gyertyákat és virágokat helyeztek el, valamint közösen imádkoztak. Minden elhunytnak felolvasták a nevét, illetve annál a leánygyermeknél, aki még nevet sem kapott, az édesanyjáét.
A wojtylások végül Halottak napi megemlékezést tartottak a temetőben elhelyezett Mementó keresztnél, mely korábban a Végh Mihály téren állott. A keresztnél Farkasné Pásztor Jolán, a Wojtyla Ház társalapítója emlékezett meg a mélyszegénységben, elhagyatottan távozottakról.