Legyőzte a koronavírus Szabó István atyát
Ma reggelre, 2020. november 5-én a Kiskunhalasi járványkórházban elhunyt Szabó István tanár úr, piarista atya, sok évtizedig iskolánk tanára, hosszan igazgatója, cserkészvezető, a Czollner téri templom templomigazgatója – írja Facebook oldalán a Piarista Iskola.
Szabó István 1941. szeptember 3-án született Kecskeméten, itt érettségizett a Piarista Gimnáziumban. A Piarista Rendbe 1959 nyarán lépett be Budapesten. 1964. augusztus 30-án tett szerzetesi örökfogadalmat, 1967. február 24-én szentelték pappá. Matematika-, fizika-, ábrázoló geometria-, valamint technika szakos tanári diplomát szerzett. 1970-től 2010-es nyugdíjazásáig tanított a kecskeméti piarista iskolában, 1999-től 2007-ig iskolaigazgatóként is szolgált. 2010-től 2017-ig a rendház főnöke, 2014-től a Czollner téri Szent Erzsébet templom lelkipásztora, templomigazgatója volt.
Nagy Attila SchP házfőnök ezekkel a gondolatokkal búcsúzik szerzetestársától:
A Piarista Rend Magyar Tartománya, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye, a kecskeméti Piarista Rendház és a Szentháromság Piarista Plébánia, valamint a hozzátartozók nevében is fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy SZABÓ ISTVÁN PIARISTA ATYA 2020. november 5-én, életének 80., szerzetességének 50., áldozópapságának 53. évében Kiskunhalason, a Járványkórházban szentségekkel megerősítve elhunyt. (Temetéséről információkat csak később tudunk adni.)
Szabó István 1941. szeptember 3-án született Kecskeméten, itt érettségizett a Piarista Gimnáziumban. A Piarista Rendbe 1959 nyarán lépett be Budapesten. 1964. augusztus 30-án tett szerzetesi örökfogadalmat, 1967. február 24-én szentelték pappá.
A Kalazantinum Hittudományi Főiskola elvégzésével párhuzamosan 1968-ban az ELTE TTK-n szerzett matematika-, fizika-, ábrázoló geometria-szakos gimnáziumi tanári oklevelet. A későbbiek folyamán technika tanári diplomája is lett. Egy éves budapesti gimnáziumi tanárság után a tartományfőnöke Kecskemétre helyezte. Itt 1970 óta folyamatosan tanította szaktárgyait a kecskeméti Piarista Iskolában, egészen 2010-es nyugdíjazásáig.
Az elmúlt 50 esztendőben mind a pedagógiai munka, mind a lelkipásztori, mind szerzetesrendi megbízatásai területén példamutatóan helytállt. Sok éven keresztül volt osztályfőnök, diákotthoni nevelőtanár, az externisták felügyelője, tanulószobai felügyelő tanár. Munkáját nagy igényességgel, lelkiismeretesen látta el. Az 1990-es évektől az iskola szűkebb vezető testületében is aktív szerepet vállalt, mint diákotthoni igazgatóhelyettes, gazdasági igazgatóhelyettes, gimnáziumi igazgatóhelyettes. Ezen iskolai feladatkörei mellett házfőnök helyettesi tisztséget is betöltött éveken keresztül. 1999-től 2007-ig a kecskeméti Piarista Iskola igazgatója volt. E minőségében sokat tett a reá bízott intézményért, különösen is az iskolaépületek felújításáért, az oktatás anyagi feltételeinek jobbításáért, a piarista túra hagyományok folytatásáért, a cserkészet szervezésében is elévülhetetlen érdemei voltak. A tiszaugi piarista csónakházat, mely az ország minden piarista iskoláját is szolgálta, majd 50 éven keresztül működtette nagy lelkesedéssel, hozzáértéssel a mindenkori diákok és öregdiákok segítségére, közreműködésére is építve. 2010-es nyugdíjba vonulása után a kecskeméti piarista közösség házfőnöki tisztségére nevezték ki, melyet 2017-ig töltött be. 2014-től a Czollner téri Szent Erzsébet templom lelkipásztora, templomigazgatója lett. Fórián-Szabó Zoltán plébános halála utáni években, egészen Görbe László új plébános kinevezéséig a Szentháromság Piarista Plébánia vezetését is rábízta az érsekség templomigazgatói címmel.
Szabó atya életének, pedagógiájának fontos területe volt a cserkészet. Bár a rendszerváltás előtt nem működhetett ez az ifjúsági szervezet, mégis a gimnáziumi diáktúrákat, kirándulásokat már a 70-es, 80-as években ennek szellemében, hagyományai alapján szervezete. 1989-ben alapíthatta újra lelkes társaival a cserkészet helyi és országos szervezetét. Az általa vezetett Kalazancius Cserkész Csapat már három évtizede formálja és neveli nemcsak a piarista diákságot, de Kecskemét tágabb ifjúságát is természetet szerető, szűkebb közösségét megbecsülő, hazája iránt elkötelezett ifjú polgárokká. Nyarait szinte folyamatosan iskolai illetve öregdiák kirándulások szervezésével és cserkésztáborokban töltötte. Együtt élt, dolgozott és örült az ifjúsággal.
Szabó István atya egész életében jó egészségnek örvendett, de az idős korral együtt sajnos több betegséggel is számolnia kellett. Ezek közül a vérkeringéssel kapcsolatos betegségek jelentkeztek egyre gyakrabban és fenyegetőbben. Ezek azonban nem akadályozták meg, hogy hagyományos feladatait, ideértve például a cserkészettel kapcsolatos táborszervezéseket is, ellássa. A covid járvány sajnos őt is elérte. Magas lázzal, tüdőgyulladással szállították a kiskunhalasi Járványkórházba. Nagyon reménykedtünk felépülésében, de a Jóisten magához hívta őt. Sokan gyászoljuk: szerzetestársak, paptársak, rokonai, pedagóguskollégák, diákok, szülők, öregdiákok, cserkészek, templomközösségek, lelkiségi közösségek, ismerősök, jó barátok. Hálával emlékezünk mindnyájan áldozatos piarista életére, odaadó szeretetére, kedves személyiségére.
Adj, Urunk, örök nyugodalmat neki, és az örök világosság fényeskedjék neki.
