November 21. csütörtök, Olivér
Hírek, események 2021. június 4. 15:22

Kishonti László: Rossz a világ, de én tudok repülni benne

Kishonti László: Rossz a világ, de én tudok repülni benne
A széchenyivárosi buszforduló környékének üde színfoltja egy életvidám, fiatalos, sportos külsejű nyugdíjas úriember. Kishonti László 77. életévében jár. Kamaszos tempóban rántja fel görkorcsolyáját, majd rója köreit Kecskemét legújabb közlekedési alközpontjában. Vajon honnan ered e szenvedélye? – beszélgettünk vele minap egy-egy csésze kávét szürcsölgetve.

– Budapesti gyerek vagyok. Úgy 12 éves lehettem, amikor felvettek a Magyar Állami Balettintézetbe, ahol két évig balettoztam. 1958-at követően kitanultam az ezüstműves ötvös szakmát. 1963-ban egy évig bokszoltam a Fradiban. A katonai szolgálat alatt is jeleztem, hogy sportolni szeretnék. Így kerültem a Honvédba, ahol a legendás Szántó Csöpi bácsi kezei között edződtem, mint jóreményű ökölvívó – mesélt sarjadása idejéről, sportmezben.

Kishonti úr magánéletének rejtett zugaiba is bepillantást engedett. – Leszerelésemet követően az Állami Pénzverdében dolgoztam, ott ismertem meg első feleségemet. Kedvesem, Schnur Ildikó énekléssel is foglalkozott akkoriban. 1970-ben kötött házasságunk azonban sajnos rövidesen válással végződött. 1975-ben felvettek sofőrnek a Magyar Állami Földtani Intézetbe. Itt dolgoztam, amikor 1976-ban Kiskőrösön munka közben megismertem későbbi hitvesemet. 1983-ban másodszor is megházasodtam, nem sokkal később gyermekünk született. 1986-ban költöztem végleg Kecskemétre, ahol a DUTÉP-nél helyezkedtem el. Aktív pályafutásomat a DUTKER-nél fejeztem be 2005-ben. 2018-ban daganatos betegséget diagnosztizáltak nálam, azonban jelenleg tünetmentes vagyok. Az aktív életmóddal máig sem szakítottam. Hetente három alkalommal, minden másnap görkorcsolyázom – fogalmazott.

– Mit érez, amikor suhan?

 – Örülök, hogy ebben a korban még képes vagyok mozogni. Rossz a világ, de én tudok repülni benne. Megélem, sőt, egyenesen élvezem a suhanás adta szabadságot.

– Mit jelent a szabadság?

– Mindenkinek mást, például nekem a görkorcsolyázást. Felemelő érzés számomra az efféle száguldás, mert érzem, hogy haladok, miközben ura vagyok saját életkoromnak. Amúgy pedig szeretnék már 90 esztendős lenni, mert akkorra már tudni fogom, mennyit éltem – jegyezte meg viccelődve az örökifjú sportember, aki hirtelenjében kerékpárjára pattant, s irány a buszforduló. Az egyik váróban ifjonti lendülettel lábára húzta görkorcsolyáját, majd helyéről felpattanva a napsütéses délután csendjében újfent szárnyakat adott mozgás iránti vágyának a létesítmény betonútján.

 

 

Kövessen minket a Facebookon is!

Címkék: Aktivisták