Péter-Pál napi népszokások

Az aratási időszak beköszöntét hagyományosan Péter és Pál napjához kötik a mezőgazdászok. Szent Péter és Pál apostolok ugyanis – így tartják – június 29-én szenvedtek vértanúhalált. Az ehhez fűződő hajósi és dusnoki népszokásokat ismertette a Wojtyla Házban Bereznai Zsuzsanna, a Kecskeméti Katona József Múzeum nyugalmazott főmuzeológusa.

Szent Péter a halászok védőszentje, hiszen maga is halász volt, mielőtt Jézus tanítványai közé állt. A halászok régen ezen a napon tartották a céhgyűlést, a legény- és a mesteravatást. A lakatosok is patrónusuknak tekintették, mivel őt bízta meg az Isten a Mennyország kulcsainak őrzésével, ezért általában kulccsal a kezében ábrázolják.

Péter-Pál napja ősi ünnep, ezen a napon kezdődik az aratás, mivel a néphit úgy tartja, hogy a búza töve "Péterpálkor" megszakad. Sokfelé ekkor kezdték vágni a rozsot, a búzát. Ha ez utóbbi még nem érett meg a betakarításra, akkor egy-két kaszasuhintást végeztek, csak hogy képletesen megkezdjék az aratást. A templomokban az aratók miséjén megáldották az aratás szerszámait, hogy áldás legyen a búzán, vagyis az „életen” is.

Péter-Pál valamikor dologtiltó nap volt. Sokfelé ekkor fogadták fel a gazdák a kaszálni tudó részes aratókat és a napszámosokat. A hiedelem szerint a hajadonok közül, aki elsőként hallja meg a harangszót, év végéig biztosan férjhez megy.

Kövessen minket a Facebookon is!