Jubileumi harangszentelés és kiállításmegnyitó volt Tompán
Az ünnepség kezdetén Geszler Péter esperes-plébános köszöntötte a megjelenteket, és bemutatta a tompai egyházközség két új harangját. Elmondta, hogy egy nevét elhallgatni kívánó testvér vásárolta meg őket. Eredetileg a németországi Düsseldorf városában álló Szent Antal és Szent Benedek-templom tornyaiban voltak a templom bezárásáig és profanizálásáig. A Szent Maximilian Kolbe vértanúról elnevezett 150 kilós harang közösségi adakozásból készült, míg a másik, „DASS ALLE EINS SEIEN” (Jézus főpapi imádsága: „Hogy mindnyájan egyek legyenek”; vö. Jn 17,21) feliratú, 250 kilós harangot Jakob Gatzweiler és családja öntette; mindkét harang a Rincker öntödében készült, 1979-ben.
A tompai Kapisztrán Szent János-templom tornyában így mostantól négy harang lakik (a korábbiak egy 60 kilós lélekharang és a 450 kilós nagyharang).
Felszentelésük után a két új harangot felhúzták a toronyba, majd az asszisztencia bevonult az ünnepi szentmisére, amelyet Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek celebrált.
Bábel Balázs beszédének kezdetén összefoglalta mindazt, amit e jeles napon ünnepel a tompai közösség: húsvét második vasárnapját, az irgalmasság vasárnapját, Tompa százéves városát és a kétszáztíz éve felszentelt templomot, valamint a harangok megáldását.
A főpásztor gondolatai bevezetéseként kiemelte, a tanítványok – különösen Tamás – megbizonyosodtak arról, hogy Jézus feltámadt a halálból. Az ő hitük nem hiszékenység, hanem értelemszerű meghódolás Isten előtt.
Az érsek elmélkedésében az isteni irgalmasságról és ünnepéről szólva felidézte: Szent II. János Pál pápának köszönhetjük ezt az ünnepet. Hangsúlyozta:
Isten irgalmas hozzánk, s ez különösen a húsvétban mutatkozott meg, hiszen bosszú helyett Jézus feltámadásának örömhírével békét, irgalmat és megbocsátást ígér, igazi boldogságot. Erre az irgalomra a világ nem képes.
A szentmisén Szent Márk közelgő ünnepéhez kapcsolódóan búzaszentelésre is sor került. A szertartással kapcsolatban Bábel Balázs az ókori mondást idézte: Vae victis! – vagyis „Jaj a legyőzötteknek!” – emlékeztetve a híveket a térség Trianon utáni helyzetére. Mint fogalmazott, a békediktátum után sebek maradtak, hiszen voltak olyan plébániák, amelyeknek udvara már egy másik impériumhoz került. Fájdalmas volt, de 1922-re a hit újraélesztette a vidéket. „Mekkora életerő volt az akkori emberekben, hogy újra tudtak kezdeni! Ahol nincs hit, ott minden bezárul. Bezárulnak a templomok, kiürülnek a falvak… A hit viszont csodákra képes. Ezt jelképezi a búza is. A búzában meglátja a magyar ember a földi lét legalapvetőbb élelmiszerét: ahol kenyér van, ott nem halnak éhen. A keresztények számára pedig van egy magasabb dimenzió is: mi az élet kenyerére is gondolunk. Akik újraépítették a települést és a templomokat, azokban volt igazi élni akarás. A hit képessé tesz a nehézségek elviselésére” – magyarázta a főpásztor.
Bábel Balázs felidézte a kommunista diktatúra mártír papja, Lénárd Ödön atya alakját is, aki 18 év 6 hónapot töltött börtönben hittan oktatása miatt, mégsem tört össze, mert megtartotta a hite.
A hitnek a fájdalomban, szenvedésben is megtartó ereje van. Ezt a hitet erősíti a húsvét.
Európában sokszor, sok helyen mondták ki, hogy Isten halott, ám ahol ezt kimondták, ott elfelejtették, hogy Krisztus él, és előbb-utóbb gyilkolni kezdték egymást az emberek. Jézus Krisztus egyértelművé tette, hogy amiről a próféták szóltak, az valósággá vált. Isten élő Isten, nem pedig a halottak Istene.
Az érsek prédikációja végén az új harangokra irányította a figyelmet. Emlékeztetett: Goethe Faustjának csodálatos része, amikor a tudásvágyban megcsömörlött Faust, méregpohárral a kezében, készülve a halálra meghallja a nagyszombatesti harangok hangját, s ez meg is menti őt. Így hirdeti a harang a húsvéti hitet. Azért szól, hogy mindenki tudja hinni:
Krisztus a Messiás, és a benne való hit által életünk lehet.
Az ünnepi szentmisét követően a Tompai Művelődési Ház galériájában az idén ugyancsak felszentelésének 110. évfordulóját ünneplő Szent Anna-templom liturgikus eszközeiből nyílt jubileumi kiállítás az Astriceum Érseki Múzeum jóvoltából. Megnyitó beszédében az érsek kiemelte: a kiállított liturgikus tárgyak Isten szépségét fejezik ki. Jézus maga is így akarta, hiszen az utolsó vacsorát nem a pusztában rendezte meg a tűz körül ülve, hanem egy erre berendezett szép, tágas teremben. Isten a szépség teljessége, s a liturgia eszközei ezt a szépséget hivatottak visszatükrözni.
