VAN MÉG TARTALÉKUK A TURISZTIKAI SZEZONOK SZERVEZŐINEK
Képgaléria
Az átlag magyar szinte csak karácsonykor és halfesztiválon eszik halat. Ki hinné, hogy évente csaknem 50 helyen rendeznek halászléfőző fesztivált az országban. - Ha Magyarországon egyszer olimpiát rendeznek, bogrács formájúra kell építeni az olimpiai stadiont - mondja Martonosi Attila, a bajai Véndió étterem tulajdonosa, halfőző és gasztronómiai fesztiválok szervezője. Úgy tudjuk, a harmadik magyar köztársaság történetében a Bajai Halászléfőző Népünnepély volt az első fesztivál, ahol egy város lakossága kiült este a főtérre, és halat főzött bográcsban.
A népünnepély, amelyet 1996 óta minden júliusban megrendeznek, országos eseménynyé vált: hirtelen rengeteg ember talált rá újra rég feledett bajai rokonokra, ismerősökre. Vagy egyszerűen csak felkerekedtek a baráti társaságok, hogy Baján bajai módra jót egyenek, és jól érezzék magukat együtt. Ezen a legrégibb és legnagyobb halünnepen nincs verseny, és nincs sült hal, halpaprikás, haltepertő, hanem csak - főképpen bajai - halászlé. Idén nyáron már több mint 2000 bográcsban főzték különböző asztaltársaságok a paprikás hallét.
Szegeden szeptember első hétvégéjén 200 ezren jártak a Nemzetközi Tiszai Halfesztiválon. Nem tudni, mennyi volt ebből a halevő turista - a szegediek maguk is nagyon aktívak a tavasztól őszig tartó, szabadtéri evés-ivásokon. Van a városban sörfesztivál, borfesztivál, grillfesztivál - de a legnagyobb mégis a halfesztivál. Frank Sándor mesterszakács, három halászcsárda tulajdonosa, volt a kezdeményező, s maradt az egyik fő szervező a mai napig. A kialakult szokások szerint Szeged felől, a Huszár Mátyás rakparton főznek azoknak, akik csak enni és nézelődni jönnek. Az újszegedi oldalon művészkednek a \"kapitalista brigádok\" - cégek, intézmények képviselői, gurmand plébánosok, nép közé vegyülő politikusok, akik asszisztenseik útján kavarják a halászlét, de a pálinka kóstolását nem bízzák a személyzetre. A szegedi fesztiválon van verseny is, tömérdek versenyzővel és tömérdek díjazottal: vagy mindenki varázsló, vagy túl lágy szívű a zsűri, amely olykor csak sötétedésre ér a legtávolabbi versenyzőkhöz, amikorra már csak mutatóba lötyög valami a versenyműből a bogrács alján.
Szegedi halfesztivál, 2008
Szegeden vastag alaplével készült tiszai halászlét esznek, Baján vékony lével, háromnegyed óra alatt készre fövő dunait - amelybe saját kézzel gyúrt tésztát illik tenni. Apróbb csillagai is vannak a halászlé-univerzumnak. Makón és Apátfalván marosi halászlét főznek - ez éppen olyan, mint a szegedi, csak a Marosban fogják hozzá a halat. Van továbbá tolnai halászlé - mit tesz isten, hasonlít a bajaira, még tésztát is tesznek bele. Környezetvédő politikusok paprika helyett különleges zöld fűszerrel ízesítik - ettől nem piros lesz a lé, hanem méregzöld.
A Bács-Kiskun megyei Akasztón, az ottani halascsárdában szálkamenteshal-főző versenyt rendeznek. A vendéglősök rájöttek, hogy az emberek többsége nem az íze, hanem a szálka miatt ódzkodik a haltól - ha azonban lelkiismeretesen filézik, akkor többen szánják rá magukat, hogy egyenek belőle. Az Egyen halat, finom falat reklámhadjárat hatására 2,8 kilogrammról 3,5 kilogrammra emelkedett Magyarországon az egy főre jutó halfogyasztás - amely azonban Baján a 60 kilogrammot is meghaladja.
A halgasztronómia erősen kimerítette már a halászléválasztékot; korlátlan lehetőségek vannak azonban a sült hal és a halpaprikás irányában. A bajaiak megint újítottak: a Sugovica által határolt Petőfi-szigeten tavaly rendezték meg először az Országos Hallakomák Versenyét. Idén szeptember 27-én lesz a második forduló - erre négy kategóriában 40-50 sütő-főző csapat nevezhet be a különböző halfesztiváloknak otthont adó településekről. A négy kategória: az autentikus bajai halászlé, a \"futottak még\" - minden egyéb fajta halászlé, továbbá a sült hal és a halpörkölt. A halpaprikásnak is lehet hosszú a leve, a gyomorműfajokat a fűszerek határolják: amint valaki borsot tesz a halászlébe, attól kezdve az már halpaprikás. Szegeden megjelent a halchips és a süllőzsemle - a fiumei halnyársat háromféle lekvárral ízesítik. Az evős-ivós idegenforgalomnak - l. még gasztroturizmus - nagy előnye, hogy ott is virágozhat, ahol nincs Niagara, Himalája és egyéb, a természet által alkotott attrakció. Az evés-ivásnak megújuló vonzereje van, nem lehet megunni, mint például a körpanorámákat. Utazni is lehet miatta - a halászlé nem csak magyarországi és nem is csak magyar gasztronómiai műfaj: a Vajdaságban Aranybogrács vetélkedőt rendeznek, de nagyon jól főznek a Tisza- meg a Duna-melléki szerbek és a horvátok is. A bajai Hallakomák Versenyére a szlovéniai Lendváról is benevezett egy csapat: hamarosan megismerhetjük, milyen a muraközi halászlé. (Tanács István/NOL)
