Zölden gondolkodó gyerekek
Nem kérdés: hangyát figyelni, bogarat gyűjteni, PET palackot zsugorítani jó móka. Pláne, ha a „munka eredményéből” még fagyizni is lehet az osztálytársakkal-olvastuk a BAON oldalain.
A kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában tavaly indították útjára először azokat az első osztályokat, ahol előre meghatározott irányultságok, (európai uniós, info-sport, info-matek, és öko) alapján oktatják a gyerekeket. A napokban az öko osztályos 2.b-sekhez látogattam, akik mindannyian nagyon büszkék rá, hogy ebbe az osztályba járnak.
– Az öko-irányultság azt jelenti, hogy minden tantárgyat ebben a szemléletben oktatunk a gyerekeknek, és hetente egyszer van egy nem órarend szerinti plusz öko-óránk is – mondja Molnárné Loboda Györgyi tanítónő, aki többek között a környezetismeretet is tanítja a gyerekeknek.
– Ebben az életkorban nagyon fogékonyak és nyitottak a gyerekek. Sokat beszélgetünk a természetről, terepgyakorlatokra járunk, kupakot gyűjtünk, PET palackot préselünk. Így szinte észrevétlenül lesz része a gyerekek életének a felelősségteljes, környezettudatos magatartás – meséli a tanítónő.
Érkeztemkor a gyerkőcöknek éppen szabad foglalkozása van. Néhányan rajzolnak, mások csendesen olvasgatnak. Hangosan, kórusban köszönnek, majd beszélgetünk pár szót arról, miért is fontos vigyázni a környezetünkre, és ki mit tehet azért, hogy szebb, tisztább legyen iskolája és a lakókörnyezete. Szavaikból kiderül: nekik már most teljesen természetes a szelektív hulladékgyűjtés. Tavaly például több mint kétezer PET palackot préseltek össze majd juttattak vissza egy szelektív feldolgozó céghez. A műanyagért kapott pénzből aztán kirándulni meg fagyizni ment a huszonnégy fős osztály.
Az egyik padból huncut szemű kisrác, Kovács Márk jelentkezik: ha elővesszük a szekrényből a palackprést, ő bizony szívesen elmeséli és megmutatja, miként is működik a masina. Persze hogy elővesszük. – Tudod, itt beteszed, ez egy kicsit felmelegíti, aztán magától összezsugorodik, és már teheted is be a gyűjtőzsákba – mutatja csillogó szemekkel Márk, miközben tényleg 2-3 centisre zsugorodik a másfél literes ásványvizes palack. Most veszem csak észre: a padok mögött és a tanári asztal mellett is már van egy-egy zsáknyi összepréselt palack.
A gyerekek azt is elmesélik: ők bizony rendszeres olvasói a negyedévente megjelenő Szitakötő elnevezésű irodalmi és ökológiai gyereklapnak. A folyóiratból – egy programnak köszönhetően – ingyenes példányokat kapnak, és nem csak a gyerekek, hanem a tanítónők is.
Lassan búcsúzom, de még gyorsan, nevetve „elcsicsergik”: jövő hét kedden nagy nap lesz, tanulmányi kirándulásra készülnek. Galgahévízre mennek, Magyarország egyik öko-falujába. Nagyon várják, mert úgy tudják: friss biotej-és sajtkóstolás is lesz. Az meg nem mindennapi dolog egy városi gyereknek...
