Saját halottjának tekinti a szaktárca a százévesen elhunyt, Szegedről indult legendás művészettörténészt, Dávid Katalint
Dávid Katalin 1923. augusztus 16-án született Szegeden. Édesapja, Dávid Lajos a kolozsvári egyetem professzora volt, majd – Klebelsberg Kunó felkérésére, akivel közeli barátok voltak – a szegedi egyetemi gyógyszertár és gyógyszerészeti intézet megalapítója és a gyógyszerészeti kar dékánja lett.
Dávid Katalin 1941-ben érettségizett Szegeden. Ugyanitt járt egyetemre is, 1948-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett; később elvégezte a katolikus teológiát is, miután elhatározta, hogy keresztény, szakrális ikonográfiával akar foglalkozni. 1948-ban doktorált művészettörténetből, esztétikából és régészetből.
Szakmai munkásságát, tudósi nézeteit is meghatározza keresztény értékrendje. Több száz tanulmánya, könyve jelent meg magyar, angol és német nyelven. Pályafutása során sokirányú tudományos munkássága mellett a magyarországi művészettörténet szemszögéből kiemelkedő tudományszervezői tevékenységet is folytatott. Közéleti szerepvállalása példaértékű.
Dávid Katalin 1949-ben lett a Magyar Képzőművészek Szövetségének alapító tagja, majd a Művészeti Írói Szakosztály titkára. 1954-ben megalapítója volt a Művészettörténeti Dokumentációs Központnak, 1966-tól a Magyar Nemzeti Múzeum, majd a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főmunkatársa volt. 1970-ben kinevezték az Egyházi Gyűjtemények Szakfelügyelete vezetőjének. 1997-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, ezenkívül a Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja.
Integráló személyisége a legkülönbözőbb világnézetű és hitű embereket volt képes minden időben nemes célokért mozgósítani.
Nyolcvanadik születésnapja alkalmából II. János Pál pápa saját kezűleg aláírt oklevéllel köszöntötte, és audiencián fogadta. 2013-ban a művészettörténészt Budapest díszpolgára címmel tüntették ki, és elsőként vehette át a Magyar Művészeti Akadémia életműdíját. 2010-ben Prima-díjjal jutalmazták, 2021-ben megkapta a Széchenyi-nagydíjat.
