Május 28. kedd, Csanád, Emil
Hírek, események 2024. május 9. 11:04

A Gyümölcs-Főzelék Konzervgyár alapítója: Platter János - Előadás a Wojtyla Házban

A Gyümölcs-Főzelék Konzervgyár alapítója: Platter János - Előadás a Wojtyla Házban
Platter János a huszadik század egyik legérdemdúsabb kecskeméti személyisége, 1921-ben a jól működő Első Kecskeméti Konzervgyár sikerein föl buzdulva építtette fel az új Gyümölcs-Főzelék konzervgyárat. A témában Székelyné Kőrösi Ilona művelődéstörténész, nyugalmazott főmuzeológus tart előadást júniusban a Wojtyla Barátság Központban, érintve az izsáki vonatkozásokat is. (Szöveg és fotó: bkmkik.hu)

Kecskemét legnagyobb, sok embernek alkalmazottként, beszállítóként kenyeret adó gyár nagyüzemmé fejlesztése mellett sokat tett a kétkezi munkások megbecsüléséért, munkakörülményeik javításért, és üzeme városa iránti kötelezettségeinek felismeréséért.

Platter János 1895-ben a dél-tiroli Eisenthalban született.  Az I. világháborút a német hadseregben végigharcoló, gépésztechnikus végzettségű gyümölcs-kereskedő a bécsi piacon figyelt föl a homoki kajszi, szilva, alma különleges zamatára.  Elhatározta: a Trianont követő nyomorúság, az első konzervgyár vergődése, pénzünk elértéktelenedése ellenére élelmiszer-tartósító üzemet alapít a Duna-Tisza közi városban.

1921-ben, feleségével, Anrater Annával és 4 apró gyermekével Meránból Kecskemétre költözött. A következő évben már teljes üzemben dolgozott a kezdetben gyümölcs- és főzelékkonzervet gyártó üzem.

A Platter János Konzervipari és Kereskedelmi Rt. 3000 munkásnak adott munkát. Kellőképp megfizették őket, gondjaikra mindig odafigyeltek. Ezért sosem volt munkaerő-problémájuk.

Bár Platter János nem volt magyar állampolgár, sokáig csak törve beszélte nyelvünket, mégis valódi kecskeméti lokálpatriótává vált. A gyár építését, szerelését mindig helyi cégekre bízta.

Akárcsak más nagy kecskeméti exportcégek, a Platter is családi vállalkozás volt a szó legjobb értelmében. A londoni kirendeltséget öccse, a svájci irodát lánya irányította, a gyárban pedig szinte helyetteseként működött másik lánya. A cég korát megelőzve sokat foglalkozott a marketinggel, védjegyét a fehér elefántot lajstromoztatta.

A Platter cég kitűnt pontos fizetéseivel, mert célja volt, hogy a termelő találja meg számítását, hisz később is venni kívánt tőle. Felbecsülhetetlen előnyhöz jutottak a környék gyümölcs-, szőlő- és főzeléktermelő lakosai, mert a gyár hatalmas tételekben vásárolt nyersanyagot.

Az 1929-ben ember-tízmilliókat munkájuktól megfosztó gazdasági válság ellenére talpon maradt, sőt a harmincas évek közepétől évről-évre gyarapodott a gyár.

A magát mindvégig a gyár első munkásának tekintő tulajdonos sohasem futkosott címek után, annál nagyobb figyelmet fordított munkatársaival a technikai korszerűsítésre, a munkakörülmények javítására. Az országban az elsők között vezették be a 48 órás munkahetet, a fizetett ebédszünetet. A kétkezi dolgozók munka után tusolhattak, fürödhettek, asztaloknál étkezhettek, a tisztviselők fehér köpenyben dolgoztak.  Évente társadalmi eseménynek számító bált rendeztek, amelyre munkásaikat és vezetőket egyaránt meghívták. Az évek óta szorgalmasan dolgozó lányok házasság esetén készpénzajándékot kaptak.

Platter János Rt. világcégekkel került kölcsönösen előnyös kapcsolatba, anélkül, hogy tanácsadás címén vagy külföldre kivitt profittal óriási összegeket vont volna ki a magyar nemzeti gazdaságból. A gyár hatalmas exportjával hozzájárult nemzeti valutánk javításához.

A második világháborúban hatalmasan fejlesztett üzemet 1947-ben államosították.

A Kádár-rendszer éveiben történt meg, hogy az alapító gépkocsivezetőként dolgozó fiát szállítmányával be sem engedték a gyárba, amíg a megyei első titkár fölháborodva közbe nem lépett: „ha ennek az embernek az apja nem alapította volna meg a gyárat, maguk hol dolgoznának”.

A vagyonától megfosztott Platter János Dél-Amerikában hunyt el.

(Szöveg: Bács-Kiskun Vármegyei Kereskedelmi és Iparkamara)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kövessen minket a Facebookon is!