Ács Imre a régi szakácskönyvek történeteivel idézte fel a múltat a Wojtyla Házban
Képgaléria
A szakácskönyvek kapcsán több témakört érintve is mesélt érdekességeket Ács Imre. Már a 19. században voltak reklámok a szakácskönyvekben, például sparheltet, főzőedényeket és sütőport is reklámoztak. Az egyik legrégebbi szlogen: „Haladjon Ön is a korral, süssön Váncza sütőporral!”
Részletesen szólt a szakácskönyvek íróiról. Akadtak közöttük igazi szakácsok is. Például Duby Károly urasági főszakács méltán elismert volt, vetekedtek érte a főurak. Nagyon népszerűnek számított Venesz József mesterszakács műve, mely anyaghányados szakácskönyvként vált ismertté. Sok későbbi neves szakember is ebből tanult.
A ma már hungarikumnak számító dobostorta megalkotója Dobos C. József szintén több szakácskönyvet írt. Az 1885-ös brüsszeli világkiállításon nyert nagydíjat a dobostortával. Hatalmas megbecsülés övezte hazatérésekor. A cukrászszövetség pedig tiszteletbeli cukrásszá fogadta a valójában kiváló szakácsot. Innen a C betű, azaz a Cukrász kifejezés a nevében.
Szakácskönyvet azonban nemcsak a szakmabeliek írtak. A kor híres embereinek hozzátartozói is tollat ragadtak, és a családtag ismertségén át szerettek volna jobban érvényesülni. Példaként említhető Móra Ferencné, az ismert író felesége. Egy másik példa Zilahy Ágnes nagybányai úriasszony, akinek saját szakácskönyve alig fogyott. Így megkérte Gróf Teleki Sándort, hogy írjon hozzá ajánlást, melyet beletettek az újabb példányokba.
Ács Imre külön szólt a bicsérdistákról, mely csoport az I. világháború idején vált ismertté. Mondhatni ők voltak a vegetáriánusok elődjei. Vallották: ne együnk olyan ételt, amiért ölni kell. Így tyúkhúst nem fogyasztottak, de a tojást megették. Tejet ittak, mivel a tehenet fejéskor élve hagyják. Vékony kis szakácskönyveket írtak, melyben nemcsak receptek szerepeltek, hanem saját tanaikat is beleillesztették. Életigenlők voltak, sőt még a nudizmust is ők vezették be. Mottójuk az volt, engedjük a testünket közel a természethez.
Az előadáson továbbá elhangzott: a szakácskönyvek mellett íródtak háztartási tanácsokat tartalmazó könyvek is, melyek a mindennapokhoz kapcsolódtak, de nemcsak evéshez kötődően. Például választ adtak arra, hogyan kell vermet készíteni a burgonyának, hogyan kell kotlóst ültetni, hogyan kell aszalni vagy éppen a férjjel jól bánni.
Az előadás során szó esett a régi nyelvezetekről, és így a régi mértékegységekről. Ács Imre próbára tette a közönség tudását is ennek kapcsán. A megoldás a következő lett. 1 font = 56 dkg, 1 meszely = 3 dl, 1 icce = tájegységenként változott, de kb. 7-8 dl, 1 lat = 1,7 dkg (innen a közmondás: nem sokat nyom a latban).
A nyelvezet kapcsán megjegyezte: az első szakácskönyvet még latinul írták, majd jött a német, francia és végül a magyar. A francia lett az általános. Mai napig használunk olyan szavakat ételkészítésnél, melyek franciák. Például: passzírozás, panírozás, spékelés, glasszírozás, smizírozás, szotirozás.
