PORTA CIVIL PARTY: BARÁTSÁG A GASZTRONÓMIA APROPÓJÁN
GASZTRONÓMIA, ízek, zamatok, kortyok , kézfogások, találkozások, párbeszédek, viccek, ismeretszerzés, emlékezés, ének, népdal, zene, ajándék, magyarság, hagyomány, Fornetti, Tanyacsárda, Garaczi János, Orosz József, Tiszavölgyi Gábor, Hegedűs Együttes, Dimenzió Borászat, Hartai Kolbász, pásztortarhonya, kecskepörkölt, libatepertő - hogy lehet mindazt a nagy számú bónuszt/fogalmat egy szóban kifejezni? A legtalálóbb találat a BARÁTSÁG! Erről szól igazából a pénteki tanyacsárdai civil találkozóról szóló beszámolónk.....
Nem tudom kit nevezhetek meg, ki volt a péntek esti felső-lajosi, tanyacsárdás barátság-buli/party főszereplője, kik voltak a főszereplői? Mindenek előtt a Tanyacsárda teljes stábja, amely megteremtette a pusztában ezt a – felsőlajosi - zöld oázist, amely tavasztól őszig, minden alkalommal otthont kínál a találkozásokhoz. Fontos kiemelni a gasztronómia magyarországi nagymesterét, Garaczi Jánost és kollégáit, de bűn lenne kihagyni a fölsorolásból Orosz József urat, aki bográcsos specialista és már a második alkalommal jött el a civilek nagy őszi találkozására, hogy (ez alkalommal: kecskepörkölttel) sajátos pásztor ízeivel meglepje, megajándékozza a megközelítőleg száz fős csapatot. Főszereplő volt a Bartók Béla-díja, immár a tengerentúl is jol ismert, ünnepelt Hegedűs Együttes is? Természetesen. Nélkülük nincs hangulat, nincs ének, nincs magyar népdal – az a kincs, amely az idősebb nemzedéked éppen úgy megörvendezteti, megmozgatja, dalra fakasztja mint a legfitalabbakat. Nem hagyható ki az öröm-okozók sorából a KECSKEMÉT VÁROS BORÁT produkáló DIMENZIO Borászat sem, de a keceli Öreghegyi Pince, de a Zwack zRt. vagy a Fornetti sem. Úgyhogy az est krónikása zavarban van, mert mindenkit nem tud úgysem föl(be)idézni, megemlíteni.
Ha mégis valami összefoglalót kívánnék adni, azt mondhatom a legfőbb udvarmester, főrendező, főszervező a CIVIL SZERVEZETEK MEGBONTHATATLAN BARÁTSÁGA volt.
Este hattól egy órás kerti program volt. Itt ismerkedhettek a résztvevők a szakácstudománnyal, a már említett jeles mesterek segítségével, munkájának követésével. Ha személyes véleményt mondhatok, annyit teszek hozzá: néztünk, néztem mint a moziban. Mert tarhonyája, paprikája, kolbásza, hagymája – és még sorolhatnám – mindenkinek lehet otthon, a konyhában, de (szerintem) mégsem lesz olyan az a pásztortarhonya amilyen volt ez a lajosmizsei mestermű. Frenetikus! A legjobb piacon sem lehet megvenni ötven év (meg a génekben hordozott tradíció, örökség) tapasztalatát, amely viszont Garaczi Jánosnak és Orosz Józsefnek is megvan. Persze ízlett a libatepertő/lilahagymával, a Fornetti süti (édes és sós), a Duna-melléki barátaink által küldött hartai kolbász is. Persze Tiszavölgyi Gábor diós és mákos kalácsáról sem felejtkezhetünk el, mert kiváló volt.
Hétkor Baski András, a találkozásunknak otthon adó, vendéglátó település első embere, Lajosmizse polgármestere köszöntötte a megjelenteket, közöttük a távolabbról érkezetteket (Budapesttől, Kunfehértón és Dömsödön át Tótkomlósig számos településről jöttek a nagy találkozóra) és persze a kecskeméti civileket. Kaptunk egy rövid, de hiteles és tartalmas összefoglalót arról milyen terveken dolgozik ez a szépen fejlődő jász ősökkel büszkélkedő város. Megismerhettük azt is, hogy épít(het) a lajosmizsei civilekre a városvezetés, meg azt is, hogy a település lakói valóban büszkék a Tanyacsárda nemzetközileg is ismert és elismert teljesítményeire.
Ezt követően a elismeréseket adtak át és megkezdődött a vacsora. Előre, közben és utána a Hegedűs Együttes vette át a „szót”. Sorozatban játszották a legismertebb katonadalokat, toborzókat, virágénekek, betyárballadákat, olyan színvonalon, amely előtt a legkeményebb ítészek is kalapot emelnek. A kiosztott nótaszövegek lehetővé tették, hogy aki szeret és tud kapcsolódjon Hegedűsékhez. Úgyhogy órákig nem tudtak tőlünk aludni a környező tanyákban. A rendezvény végén a tavalyi rendezvény óta a civil világból a mennybe költözött barátaink tiszteletére tűzijáték volt. Összességében nehéz lenne summát mondani. Sokan voltunk, sok féle véleményt kellene elemezni. Egy azonban biztos: politikáról egy szó sem esett. Maradtuk az eredeti témánál, a civilek nagy (non profit) kérdéseinél: hogy lehet öntevékenyen, barátságban egymást szolgálni, a társadalom hasznára lenni? Hogy lehet(ne) boldogan élni….. ?
